Miért lett elfogadott manapság, hogy az emberek váltogatják a párjaikat, gyereket otthagyva is válnak, mozaikcsaládok jönnek létre?

Szerintem azzal van összefüggésben, hogy a nő végre nem függ mindenben a férfitől, még akkor se, ha gyereke van.

Ezért aztán nem fél kilépni egy rossz kapcsolatból, vagy inkább azt mondom, hogy ha fél is, sokkal több esélye van a túlélésre, új életre, mint anyáinknak vagy nagyanyáinknak. Kizárt dolognak tartom, hogy régen a nagy szeretet tartotta egymás mellett az embereket 20-30-40 éven át. Főleg a nők nagyon nehéz helyzetbe kerültek egyedül. 10-15 évvel ezelőtt még én sem ugrálhattam csak úgy ki-, be a kapcsolatból, maradni kellett, különben nem tudtam volna fizetni a rezsit. Most, hogy kicsit jobban élek, már nem tűrök el mindent. Hamarosan el fogok válni.

Nézd, a házasságok hossza növekedett.

"Korábban 10-14 év után döntöttek válás mellett. A rendszerváltás óta ez kitolódott 20 évre."

És senki nem vál el csak úgy, divatból. Mert egy pár nem sírja tele fa$búkot és nem értesít téged személyesen a problémájukról, attól még van nekik.

A házasságok bő fele válással végződik, de közel a fele nem. Tehát ritkaságnak nehezen nevezhető, ha közösen nevelik fel a gyereket.

Ha valaki nem boldog egy kapcsolatban és már nem lehet megjavítani akkor igen is tessék elválni. Gyerek ide vagy oda. A gyereknek is jobb ha a szülei szr kapcsolata helyett lát egy boldog, szeretettel teli kapcsolatot a mostohaapával.

Rengeteg olyan lelkisérült embert ismerek, akik komoly hátránnyal indulnak például a párkapcsolatok terén, mert egyszerűen nem láttak normális kapcsolatot, a szüleik épp hogy csak elviselték egymást amíg felnőttek. Sokkal jobban meg lehet sebezni egy gyereket azzal, ha a szülők csak miatta vannak együtt de a kapcsolat már egy rakás szr.

Jó kérdés, de 2 emberen múlik. Én is megfogadtam hogy leszek egyedülálló anya, mégis az lettem hiaba próbaltam bármit és mentem át lábtörlőbe...

En azért a nagyszüleim és testvéreik ismerőseik körében csak jó házasságokat láttam, ahol nem tudtak meglenni egymás nélkül és láthatóan megvolt a szeretet, összetartozás.

Aztán jöttek a "szüleim" korúak (60-70 évesek) ahol a nők már dolgoztak, nem volt elég idő a gyerekre és felneveltek egy generációt akik előtt már szerintem nem volt hiteles minta sem.

A nők szerintem túl erősek lettek, le akarjak "győzni" a ffiakat, a ffiak meg nem tudnak ffiak lenni... én ezt látom magam körül.

Nekem is 42 évesen nőtt be a fejem lágya, hogy a párommal nem rivalizálni kéne, hanem mindenki azt adja amiben jobb és akkor lépcsőről lépcsőre haladunk....megtanultam nem ragaszkodni dolgokhoz hogy márpedig csak én tudom megcsinálni....

A gyerekeknek viszont a rossz légkör százszor rombolóbb, mint ha egyedül neveli őket vmelyik szülő.

En sem akartam elvalt szulo lenni de a ferjem igen. Ketton all a vasar es barmelyik fel nem akarja megjavitani v nem akar langolo szerelem nelkul elni, a masik csinalhat amit akar. Exem 3felesegnel jar es 4 gyereknel. Minden felesegnel elhiszi/elhitte h o az igazi, aztan az uj szerelemre h inkabb az az igazi.

Amig az emberek ezt halljak h egyszer elunk, ne maradj a szrban, jobbat erdemelsz, ne javitsd meg, vegyel masikat es a gyerekeink ebben nonek fel, addig ez a vilag egyre csak korcsosulni fog.

Szamomra meg mindig az az ertek ha ket ember kitart egymas mellett akkor is ha szive szerint lepni egyszerubb lenne. Amikor a gyerekek nevelesere szovetkezunk akkor nem lehetnek egyik felnek sem onzo szerelmes onmegvalosito almai egy masik vilagrol ahol nincsenek is gyerekei csak o van es a szerelem/hobbi/munka/szabadsag.

Orok balanszirozas ez es valoban nagyon nehez jol csinalni, de ezt a peldat viszik tovabb a gyerekeink. Az enyeim pl mar kiskoruk ota kapjak a sulykolast h azzal h valamit valasztasz, valami masrol lemondasz amit valaszthatnal, de egyszer donts es allj ki a dontesed mellett. Nem valasztgatunk es dontogetunk.Remelem ezt majd a parkapcsolataikban is hasznalni tudjak mire odaerunk.