Ha véget ér egy házasság, ti hogyan küzdetek meg ezekkel a gondolatokkal?

30 évesen, gyerek nélkül vagyok. El akarok válni a férjemtől, de vannak bennem kettős érzések. Nem azzal kapcsolatban, hogy jó döntést hozok -e vagy sem, mert boldogtalan vagyok vele, így nem akarok neki gyereket szülni...

5 éve vagyunk együtt, ebből 1,5 év házasság. Előtte évekig szingli voltam, amivel nem volt gondom, elvoltam, és persze vártam, hogy eljöjjön a nagy Ő...

Voltak kalandjaim, csalódásaim, azt hiszem sok mindent megéltem, megtapasztaltam.

Szóval most sem az egyedülléttől félek, inkább csak attól, hogy "öreg" vagyok...:( ha évekig nem jön senki, akkor le kell mondanom a gyerekvállalásról pl...ennek a gondolata pedig hiába is tagadom, megvisel...továbbá már nem járok bulizni, nem igazán lesz lehetőségem hol ismerkedni, egyedül is szeretnék lenni egy darabig, míg lelkileg azt nem érzem, hogy okés a dolog...

Szóval én vergődöm majd egy jó darabig, az idő meg csak telni fog...

Aki hasonló helyzetben volt, hogyan vészelte túl a "kezdést" illetve ezeket a dilemmákat?

N