Ha véget ér egy házasság, ti hogyan küzdetek meg ezekkel a gondolatokkal?

Nézd, az már eleve rossz hozzáállás ha úgy gondolod csak "bulikban" lehet párt találni. Nekem a személyes tapasztalatim azt mutatták, hogy az ilyen szórakozóhelyeken pont nem a hosszú párkapcsolatra alkalmas jelölteket lehet találni.

33F

Ha gyerek kell, vannak erre más módszerek is, nem kell feltétlen pasi hozzá. Eleve rossz ez a hozzáállás, hogy sürget az idő mert kell a gyerek és akkor pasit kell fogni. Aki szeretne gyereket az is jobb esetben megismer valakit, egymásba szeretnek, kialakul egy kapcsolat, egyre jobban és jobban megismerik egymást, közös jövő tervezgetése, akiknél van rá igény eljegyzés, házasság. X idővel a kapcsolat kezdete után felmerül az, hogy gyereket szeretnének-e egymástól, egymással, közösen.

Ne azért kelljen már pasi, hogy gyerek legyen. Általában az ilyen hozzáállású nők mellől dobbantanak igen hamar a pasik az utód megszületése után, aztán nevelhetik fel egyedül...mert mindenük a gyerek és a párjukkal már nem foglalkoznak, mert soha nem volt nekik igazán fontos, csak kvázi spermabank. Nem egy ilyen nőt ismerek. Akik persze sírnak, hogy milyen nehéz egyedülálló anyaként, az exüket szidják mint a bokrot, de eszükbe sem jut, hogy a saját hibáikat észrevegyék, hogy miért is maradtak egyedül...

Nyilván én téged nem ismerlek, ez a te életed, a te döntésed, és te tudod csak igazán milyen érzések kavarognak benned, és valójában mik a szándékaid, de ahogy feltetted a kérdést, és amiket leírtál, nekem ezek a női ismerőseim ugrottak be, és ez a hozzáállás.

Hidd el nem akarok rosszat. De egyszerűen szerintem az a normális, ha előbb kialakul egy valamire való kapcsolatod ami mondjuk azért tartósabb mint 5 év, és aztán kezdesz gyereken agyalni. Ne azért vadássz pasira, hogy minél hamarabb szülhess mert ketyeg a biológiai óra. Annak a gyereknek nem ártana, ha nem csonka családban nőne majd fel, mert apu lelépett mert az asszony akinek csak a gyerek kellett igazán, semmibe vette miután megtette a "dolgát", és csinált neki egy babucit. Csak jó tanács. A te életed, a te döntésed. És persze később majd a gyerekedé-akinek a legjobbat szeretnéd gondolom.

én is gyerek nélkül váltam, 33 évesen (az ex megcsalt, kénytelen voltam).

igazából olyan volt, mint egy hosszú járás, hivatalos lezárással.

2 év múlva újra házas voltam, és akkor született meg a kisfiam:)

Rossz kapcsolatban szenvedni rosszabb, mint egyedül lenni. És ha egyedül maradsz, akkor mi van? Jobb, mint gyereket szülni valakinek aki mellett boldogtalan vagy. A helyzet az, hogy nem tudod, mit hoz az élet. Ha így maradsz, akkor a biztos boldogtalanságot és társas magányt. Ha változtatsz, akkor.....nem tudhatod. De rosszabb nem lesz, csak jobb. Válj el nyugodtan, dolgozz magadon, ne görcsölj rá a társkeresésre, először magaddal gyere rendbe.

Ami a gyerek témát illeti: nagyon fontos hogy ne szülj olyan kapcsolatba ami eleve halálra van ítélve. Én gyerekkel váltam el 37 évesen, nem jó az, hidd el. (Mondjuk így is jó döntés volt, de azért egy gyerekkel nem jó ezt megtenni. Csak nekünk a lányom születése után kezdett igazán mélyrepülésbe a kapcsolat)

Ne parázz így rá! Sokan szülnek később.

Még 35 évesen sem futsz ki az időből ha csak akkor alakul úgy az életed!