Tényleg ennyire rossz a helyzet?

#11

És elmondod, milyen jellegű és mennyiségű veszekedésnél kezdődik az "egészségtelenül sok"? Meg hogy úgy egyáltalán hol kell meghúzni a határokat beszélgetés, nézeteltérés és veszekedés között? Kit kell lecsukni: aki előbb felemelte a hangját, vagy akinek a száját elhagyta az első trágár szó? Netán azt a nőt, aki - a szerződésbe foglaltak ellenére - úgy érzi, nem szeretné leszopni heti háromszor az élet(vagy inkább lakó)társát, megfosztva őt az "alap szexuális szükségleteinek" a kielégülésétől? És ha közös a kasszátok, rendben lesz a részedről, ha a te vagyonod is a kárát látja annak, hogy a partnered megszegte a szerződés valamely pontját?

De ami a legfontosabb: mit gondolsz, mennyi esélyed van kifogni valakit, aki majd önként és dalolva mond le a saját személyes szabadságáról egy olyan világban, ahol minden lehetősége megvan az önrendelkezésre?

"Nem volt választásuk!!! Édesanyám sokáig dolgozott idősek otthonában, elképesztő sztorikat meséltek neki néhányan. Dehogy szerették egymást, dehogy volt jó a kapcsolat. Csak akkor erről nem lehetett beszélni, nem lehetett elválni sem. Tűrni kellet... És pont ez az, amiért ennyi lelkisérült gyerek van. Mert ennek a korosztálynak a gyerkei nem láttak egy épkézláb kapcsolatot sem, így ők sem tudtak normálisat kialakítani."

Ezt nem értettem soha a múltidealizáló elgondolásokban. Hogyan lenne lehetséges, hogy az idilli, jól működő, már-már tökéletes (persze szerintük) párkapcsolati mintákból egy-két generáció alatt eljutottunk egy átlag sokkal pocsékabb valósághoz? Nehezen hihető, hogy ami elvileg annyira jó volt, az ennyire nem képes tartani magát pár évtized társadalmi változásai alatt.

Csatlakozom az 1. valaszadóhoz.

És akkor mi van, ha elváltak? Semmi. Mi is váltunk. 12 évig jó volt, van két szuper kölykünk, és nem hiszem, hogy ha tehetném, akkor visszacsinálnám.

Mikor nem ment, akkor elváltunk. Kemény volt, fájt, de túléltük, és ment az èlet tovább. Jobb, mint x évet ráhúzni úgy, hogy a végén egy kanál vízben meg tudnánk egymást fojtani. Nem harcolunk, nem uszítjuk a gyerekeket, emberi hangnemben meg tudjuk beszélni a dolgokat.

Mindkettőnknek van új kapcsolata, én azóta újból házas vagyok. A férjemnek ez fontos volt, nekem meg nem esett nehezemre. Boldogok vagyunk, de legalàbbis elégedettek, és dolgozunk rajta, hogy jó legyen együtt maradni.

Most akasszam fel magam, vagy savanyodjak be válás után? Le kellett volna húzni még 50 évet, ha nem működik?

A válàs is olyan, mint a szakítás, csak több a papírmunka. Hány embert ismersz, aki az első szerelmével van? Mégse sajnálsz mindenkit, aki 5 éves kapcsolat után külön megy.