Vége a kapcsolatomnak, átvágtak a barátnőim, rossz családi helyzet. Így hogy lábaltok ki a szakításból?

3,5 éves kapcsolatomnak lett vége. Az utolsó hónapokban bekattant a barátom, undorítóan viselkedett velem, nem érdekelték az igényeim, állandóan a telefonját nyomkodta mellettem, és mindenre volt ideje(2 hétig elmenni nyaralni a haverokkal), rám viszont 1 napja nem volt, hogy elmenjünk strandra. Szóval, szakítottam. Ő keres folyton, hogy szeret engem, szerelmes belém, de elfogadta a döntésem(rengetegszer próbáltam vele megbeszélni).

Nekem ő volt a minden, a legjobb barát.

Ráadásul az élet többi terén is gáz van most: a legjobb barátnőm átvágott, 3 barátnőm kihasznált és csak akkor keresnek, ha baj van. A családi helyzetem pedig röviden:

3 testvérem van, az egyik mentálisan beteg. A nagymamám 93 éves, minden napos állandó ápolásra szorul, amiben kiveszem a részem. Apám 60 éves, a nagyi ápolásában kezd teljesen tönkre menni, a másik testvérem után én takarítok, penészedik a tányér, letojja, nem érdekli, ha nem takarítok úszik miatta a lakás.

23 éves lány vagyok, kezdek teljesen tönkremenni. Egyetemista vagyok, még két évem van.

Sose voltam az a szociális alkat, mindig magamnakvaló voltam, és emiatt különcnek titulálnak.Úgy érzem, hogy ezzel a szakítással az élet egy hatalmas terhet adott a nyakamba. Iszonyatosan fáj, ráadásul én nem is az a lány vagyok, akiért tolongnak, vagy megfordulnak az utcán. Úgy gondolom a szívem a helyén van, de ez nem elég, a párom is a végén már más lányokat dicsért nekem.

Szóval, az egész egy tragádia. Ki hogy lábalt ki?