Tényleg ennyire rossz a helyzet?

Nem leszek most népszerű, de nekem kicsit más a véleményem erről, mint az "átlagnak". Nagyon helyes, hogy ez így van. Én hálát adok érte, hogy már nem olyan rendszer van, mint 30-40 éve, hogy nem lehetett elválni mert kinéztek még az országból is.

Ha valami nem működik igen is tessék kilépni belőle. Egyáltalán nem értem miért számít dicsőségnek évekig sínylődni egy szar kapcsolatban csak mert házasok meg jajj hát már tizen éve együtt vannak meg jajj a gyerek miatt csak ne menjenek már szét. Változunk, "kinövünk" embereket. A párunk is változik. És igen, előfordul, hogy két ember tíz év múlva már nem egymáshoz való. Vagy sosem voltak azok, de nagyon szerették volna.

Én úgy vagyok vele, hogy a gyerekem inkább nőjön fel egy szülővel, mint úgy, hogy egész gyerekkorában rossz párkapcsolati példa van előtte. Vagy nevelje fel olyan, aki mondjuk nem a vér szerinti apja, de akkor azt lássa, hogy a "szülei" szeretik egymást.

Szóval én nagyon is örülök neki, hogy el lehet válni, attól függetlenül, hogy én is házas vagyok és jelenleg nem gondolom úgy, hogy valaha is el tudnám hagyni a párom, hiszen szeretjük egymást és jó a kapcsolat.

Azzal a részével, hogy "egyszer kipróbáltam, elég volt" viszont abszolút nem értek egyet. 40-50 évesen is meg lehet találni életed szerelmét. Egy rossz választás miatt teljesen lemondani ennek a lehetőségéről szerintem baromság.

PASIKÉNT!

"Ha csóró vagy, ne házasodj! Ha gazdag vagy pláne, ne házasodj!"

Sajnos a környezetemben sok férfi egzisztenciáját láttam tönkre menni a váláskor. Volt tanár ismerősöm akit majdnem lecsukatott az exe, mert nem tudta fizetni a lakáshitel + albérlet + gyerektartás kombót! Imádott tanítani, most Ausztriában vagyonőr.

Barátnőm főnöknője váláskor kifizette a férjét. Eladta a cégét. Bukott 30M-t és az új tulaj utcára tett 4 embert.

17 évesen volt első alkalommal házas, MILF barátnőm, azóta szinte csak ilyen nőim voltak. Hidd el, olyanokat mondtak a férjeikről, hogy még nekem volt ciki hallgatni.

Szóval lassan 40 leszek, de SOHA nem nősülök...na jó, ha egy 90 éves milliárdosnő megkéri a kezem...akkor elgondolkodom rajta!

Az a baj, hogy érzelmekre van alapozva az egész, azok pedig szeszélyesek és változnak.

Én legszívesebben kötnék egy olyan szerződést valakivel (akivel nyilván megvan az alap vonzalom, szimpátia), hogy akkor most együtt leszünk 20 évet, ami alatt felnevelünk normális felnőttekké X számú gyereket (amennyit akarunk), miközben gazdasági közösséget alkotunk és anyagilag a család az első, szexuálisan kielégítjük egymás alap szükségleteit és nem veszekszünk (nagyon egészségtelenül sokat, mert kis veszekedések néha mindenhol vannak), meg persze nem leszünk alkoholisták/drogosok/stb. És akkor ezt ha megkötöttük, kötelező betartani.

Én mindig a gyerekeket sajnálom legjobban, amúgy, akiknek nem adatik meg, hogy egy szerető családban nőjenek fel az ilyen események miatt.

A pisztoly nem süti el önmagát.

A pisztolyhoz hasonlóan a házasság is csak egy eszköz, amit lehet jól és rosszul is használni. A feleken múlik, hogy sikerül e jól használni. Ezzel azt akartam mondani, hogy nem a házassággal van a probléma, hanem az emberekkel.

#3

"És akkor ezt ha megkötöttük, kötelező betartani."

Különben?

Kérdező, kb. egyidősek vagyunk, nekem két és fél éve volt a 25 éves osztálytalálkozóm. Hadd írjam le, ott mi volt a helyzet!

39 fős osztály voltunk, 21 fiú, 18 lány.

Majdnem mindenki ott volt, vagy legalábbis tudott róla valaki, tehát elmondták, mi van vele (mindenki élt akkor, remélem a következőn is így lesz).

A nők között nem is emlékszem olyanra, akinek ne lett volna férje vagy élettársa. Gyerekük szintúgy.

A férfiak között 3-ra emlékszem, akinek még nem volt párja. Te azt írtad, nálatok 12-en nem házasodtak meg. Közülük senki nem élt élettársi kapcsolatban? Olyan nálunk is volt, aki élettársi kapcsolatban élt, vagy korábban élt abban, de szakítottak (pl. két gyerekkel). Én őket a házasságban élőkhöz, szakítás után az elváltakhoz sorolom, mert pl. ha közös gyerek van, ugyanúgy lesz gyerektartási kötelezettség elváláskor, mintha házasok lettek volna. A kapcsolat alatt szerzett vagyont is szerintem meg kell osztani.

Szóval mindössze 3 férfira emlékszem, akinek nem volt addig felesége vagy élettársa (abból az egyikre az a tippem, hogy nem a nőkhöz vonzódik). Néhány elvált ill. élettársától különvált akadt, de talán összesen 3-4 férfi és 5-6 nő. Ami engem meglepett, hogy két nő is 3 gyerekkel vált el.

Nagyon sok volt a háromgyerekes, első feleségével a mai napig együtt levő férfi és nő.

Voltak egészen megható sztorik is, pl. amikor 10 év házasság és számos orvosi kezelés után pont az osztálytalálkozó előtt pár hónappal született valakinek gyereke. Ők is együtt maradtak és együtt küzdötték végig ezt a 10 évet...

Volt, aki nagy üzletember volt és évekig éltek úgy, hogy a férfi Bp-en, a felesége Brüsszelben élt. Többen akkor felnevettek, hogy ez a hosszú házasság titka. :DDD

Pár hónapja összefutottam egy általános iskolai osztálytársammal. 20 év házasság után náluk sem jött össze a gyerek, de attól még együtt vannak és szeretik egymást.

Szóval szerintem nem olyan rossz a helyzet, mint a ti volt osztálytársaidnál (és itt a gyakorin, mert itt is sok rosszat olvasni).

Mellékesen jegyzem meg, hogy saját rokonságom is hasonló arányokat mutat e téren, mint volt osztályunk.

Lepontozó verseny van?

Idetalált valami dobott exsuna, és most lepontoz mindenkit?

Hehe, én okosan csinálom! :)

Házasság alatt nem veszek fel hitelt, ingatlant stb, nincs gyerek sem, nem is lesz.

Nincs a nevemen semmi, a lakás is az asszonyé, ő nevén van a hitel, ő fizeti, én csak lakok vele. Rezsi, kaja felesben, külön kasszán vagyunk.

Váláskor nem kell semmin osztozni, van hova menjek :)