Hitelre vetten a lakásom. Most összeköltözünk, ha esetleg évek múlva szétválunk, bukhatom a lakást?

Nekem ez annyira furcsa. Ne érts félre kérdező, megértem az aggodalmat, és sajnálatos, hogy nem alaptalan. De én elképzelni sem tudom, hogy olyannal jöjjek össze, és jussak el ilyen szintre, akiből kinézem, hogy kisemmizne. Ahogy soha nem is tenném ezt párommal szemben. Ha valamiért szétmennénk, akkor is próbálnám közös megegyezéssel elosztani a vagyont. Soha nem lenne elég vastag a bőr az arcomon, hogy olyasmit követeljek, amit nem én teremtettem elő. Mivel jelentősen jobban keres, mint én, teljesen jogosnak érezném, ha házassági szerződést akarna kötni velem, mikor eljutunk oda. Beszéltünk is erről, de szerencsére ő is azon az állásponton van, mint én, és feleslegesnek érezné. Persze, sose tudni, hogy alakul az élet, és mit hoz ki a másikból, így csak a jelenlegi álláspontokat tudtam leírni ezzel kapcsolatban. De nagyon szomorú, hogy ilyesmin kell gondolkodni.

Mindenesetre azt javaslom, hogy ezt inkább egy hozzáértő szakemberrel beszéld meg, ne az itteni válaszokra alapozz. Szerintem megéri azt a plusz kiadást a megfelelő, szakszerű tájékoztatás.

Lehet mostanáig volt tökéletes a kapcsolatotok...

Én értelek is, meg nem is. Értem, hogy van félelem, sok kapcsolat szétmegy, válás meg minden... De ezzel úgy tűnhet neki, hogy alapból úgy állsz a dolgokhoz, hogy ez a kapcsolat úgyis gallyra megy egyszer. Mert ha szépen váltok el, nem hiszem, hogy követelné a házad, mivel tudja hogy az a te neveden van, te fizeted azt teljes mértèkben, szóval legalábbis én ez esetben biztosan nem csesznék ki. Viszont nyilván amit közösen szereztetek, azt azért megosztanám, hiszen abban nekem is van pénzem, befektetett energiám.

De!

Másrészt... Bennem, ha én lennék a kedvesed helyében, bennem az motoszkálna (ha van olyan komoly már a kapcsolat), hogy én KÖZÖS házat szeretnék, tehát nekem is legyen részem benne. Egyrészt mivel egy párt alkotunk, közösek az anyagiak is, másrészt ha úgy tetszik, megnyugtató, hogy van egy házad, ahonnan nem rakhatnak ki csak úgy ha netán galiba van.

Én örülök, hogy a párommal együtt akarunk házat venni és nem vagyok ilyen helyzetben. Hogy van egy autója ami névlegesen közös (úgy kezeljük, összeköltözés előtt vette, de nekem is van benne valamennyi pénzem), amúgy az ő néven van, nem lett átírva semmi rám. De én például nem lennék nyugodt, ha nem lenne házam. Egyik albérletből a másikba menni egy életen át nem olyan jó.

Azt nem tudom a sztoriban, hogy beszéltetek már erről!? Mennyire komoly már a kapcsolatotok? Bár a barátnő megnevezésből gondolom még annyira nem komoly, hogy házasság...

Én nagyon rossz néven venném, ha egyszer csak az orrom alá dugna a semmiből egy papirt, hogy ird már alá, nehogy véletlenül egyszer ki akarjál semmizni! Ennyire tiszteld meg, hogy elmondod neki a félelmeidet és ezt az egész dolgot, amit itt leírtál nekünk.

Ebből a szempontból is vizsgáld meg a dolgot, ha meg akarod tartani a tökéletes kapcsolatot. Ilyenen könnyen megromolhat.

Itt dobáljátok a "kisemmizés" szót.

Az nem kisemmizés, hogy a lány mondjuk ott él öt évet, időt, energiát és a fizetését a lakásba tolja, aztán agyő, viheted a ruháidat, meg a tévét.

Nem aljas ez egy kicsit?

Legyetek külön kasszán, vagy írjatok albérleti szerződést.

Tulajdonjogot nem kapna sehogyse, de a hitel törlesztésének fizetésarányosan a részét ki kellene fizetned szakításkor. Hacsak nem papíroztok le külön kasszát.

Hülye kérdés, de beszéltél vele erről? Tessék baameg leülni, és felnőtt ember módjára beszélni az anyagiakról!

Kedves kérdező! Szerintem már önmagában az a tény, hogy 20 éves korodban felmerül benned ez a kérdés nagyon értékes! Annak idején, amikor leszállt a rózsaszín köd, én nem láttam ennyire előre, hasonló (bár nem teljesen ugyanilyen) szituban voltam, mint Te. Fel sem merült bennem, hogy esetleg rástartolna a lakásomra, aminek az árát még a nagyszüleim-szüleim adták össze (1/1 arányú tulajdonos vagyok). Nem foglalkoztam a papírral, mert úgy éreztem, már azzal, hogy felhozom a témát, megbántanám őt, hogy ilyesmit feltételezek róla... Persze nem így alakult, mikor megromlott a kapcsolatunk, akkor a bíróságon tulajdoni hányad megállapítást kért, ingóságok aktuális értékének megtérítését, stb. Mindezt úgy, hogy egyetlen fillért nem költött...

Az új ptk bevezetése óta úgy tudom, ha együtt élsz valakivel (nem kell, hogy regisztrált kapcsolat legyen), akkor 5 év után közössé válnak a vagyontárgyak. HACSAK nincs erről vagyonszerződésed. Úgyhogy ne foglalkozz az olyan hangokkal, ami eltérítene, menjetek ügyvédhez, közjegyzőhöz, diétás nővérhez, stb. és foglaljátok iratba, hogy mi az, ami a te személyes magánvagyonod.

Szívből kívánom, hogy ennek a papírnak az elkészítése felesleges pénzkidobás legyen, és majd a 80. házassági évfordulótokon egy jót röhögtök rajta. Akkor majd rituálisan elégetitek. Addig meg semmi baj nem származik abból, ha van egy ilyen papír a fiók mélyén.

Jól teszed, ha beszélsz azzal az ügyvéddel a békesség fenntartása miatt. :-)

Szerintem is jó ötlet az ügyvéd az 20 ezer körül van - és meg fog nyugtatni.

Az "odaköltözés" az nem jogi kategória semmiképpen sem.

Ha összeházasodtok (hajrá!) akkor is külön vagyonod marad.

Nagyon nem ugyanaz, hogy egy haverral közös albiban élsz, vagy párkapcsolatban.

Az ingatlan nem válik közössé, ajándék, vagy örökség esetén házasság alatt sem.

Érdekes az, amit néhányan említettetek, hogy ha szétmennétek, aki nem tett bele a közösbe, nem lenne arca kivenni belőle. Ez szép és jó addig, amíg ki nem derül, hogy miért is ment tönkre a kapcsolat? ha pl. a kérdező lelép egy tündérrel, akkor a kedves barátnő dühében biztos, hogy nemcsak a tévére tartana igényt, bosszúból.

Kedves Kérdező, mindenesetre kitartást kívánok a barátnőddel való beszélgetéssel kapcsolatban, készülj fel rá, hogy hirtelen sok(k) lesz neki a felvetésed. Lehet, először megsértődik, utána gondolkodik, szóval az első mondata nem biztos, hogy végzetes lesz. Kialakul majd igazán, hiszen ha nem egy kis számító, akkor meg fogja érteni, hogy nem 1980-at vagy mennyit írunk, hogy nem a nagyszüleink idejében élünk, amikor többnyire együtt élték le az életüket. Ez van, változik a világ, változunk mi is.

(ui.: azért ha megtudod a dolgokat, mit javasolt az ügyvéd, ha gondolod, gyere vissza, csak okulásképpen. Mert itt aztán az egyik ezt, a másik azt ír/mond.)