Válni vagy nem válni?

13 éve vagyunk együtt a férjemmel. 3 gyerekünk van 14 hónapos 5 éves és 8 éves. A kapcsolatunk mindig hullámzó volt. Ha mélypontra jutott mindig csak akkor jött ki belőle ha én erőfeszítéseket tettem érte. A gond a gyerekneveléssel van. Én igyekszem pozitívan nevelni a gyerekeket. Nem büntetek tisztelettel beszélek velük. Nincs is különösebb gond egész addíg míg apa hazaér. Különösen a fiával szemben nagyon lenéző és lelki bántalmazást folytat amit persze ő nem akar belátni. Olyat mondott a fiunkra hogy moslék meg patkány... 5 éves gyerekre...az a baj hogy az ő apja is ilyen volt vele. Másolt rossz példa. De nem látja be és nem akar változtatni.. a fiamon viszont látom ennek az eredményét. Azt mondta nekem hogy ő egy semmire kellő nem ér semmit. Szívem szerint lépnék.... de félek hogy ha nem.tudok 3 gyerekkel megbírkózni. Bár eddig is szinte egyedül neveltem őket. Nem igazán szokott segíteni a gyerekek körül. Max elmosogat 1 héten egyszer amiért aztán várja az örömujjongást részemről.

Mindig vmihez köti a lenyugvást és a boldogságot. Most ha majd meglesz a ház lenyugodhatunk, meglett. Nem nyugodott le. Eladtuk most építkezünk. Majd ha beköltöztünk lemyugszik... nem fog.. ezt már annyiszor hallottam. Állandóan a jövőben él nem veszi észre hogy itt és most kell nyugodtnak lenni most kell apának lenni!!! Most kellene focizni vinni a fiát vagy biciklizni a lányát. De csak dolgozik azzal a címszóval hogy értünk teszi. Én ezt az építkezést sem akartam már. ha hazajön este fáradt és türelmetlen. Bár sosem volt egy türelmes ember. Lobbanékony volz mindig. Tudom hülyeség ilyet kérdezni mert ezt nekem kekl tudni... de váljak vagy ne váljak? Hogyan lehet ezt józan gondolkodással eldönteni??? Kérlek normális válaszokat adjatok így sem egyszerű ez az egész.