Épen a válás küszöbén vagyunk. A feleségem talált magának egy új partnert 2 hónappal ezelött. Most mintha szeretné visszacsinálni mindent, de nem látom benne a teljes elszántságot és a megbánást a dologgal kapcsolatban. Várjak rá?

Életmben nem gondoltam, hogy valamitöl ennyire ki tudok készülni. Nem vagyok az a nagyon sírós tipus, de tegnap mikor a Bírónő kimondta, hogy akkor mosttantól vége és a férj/feleség titulus megszünt, akkor azért eltört a gyertya. Érdekes volt a "feleségem" elötte többször is megkérdezte biztos, hogy akarom jól meggondoltam? Nagyon nehéz volt kimondani, hogy igen akarom. Sokszor elmondtam neki, hogy szentül megvagyok győződve arról, hogy valaminek le kell zárulnia ahoz, hogy újra tudjon esetlegesen indulni. Tiszta lappal, minden előitélettöl mentesen, gyermeteg bizalommal kell hozzá állni egy esetlegesen újra induló kapcsolathoz. Ahogy kiléptünk a bíróságról az egész addigi gyomorideg tovaszállt. És tudjátok mit elvittem ebédelni. Ettünk egy jót és jól esett. És nem tudom miért, de bele vágnák vele ismét egy kapcsolatba. Lehet, hogy baj van velem. Akartam a válást, kapcsolatot alakított ki egy másik sráccal, elköltözött, egyszer se mondta a szemembe, hogy megbántam, még most is vacilál hogy mi legyen, tartja a kapcsolatot a másik manusszal. És mégis. Lehet ezt már szerelemnek hívni? Vagy több annál, vagy épp ellenkezőleg ez már valami hibát mutat a fejecskémben? Nem tudom miért van ez. Talán csak ragaszkodás hozzá a kislányom miatt? Vagy tényleg őt akarom? Nem tudom, hogy lehet megkülönböztetni ez a két érzést. A legnagyobb baj az egészben, hogy amíg ez a csiki csuki le nem záródik nálam addig nem is tudok kialakítani normális kapcsolatot se vele sem mással. Azt mindenestre tudom, hogy nagyon imádom a lányomat és nem nagyon tudnám elviselni ha nem találkoznák vele mindennap...........