Épen a válás küszöbén vagyunk. A feleségem talált magának egy új partnert 2 hónappal ezelött. Most mintha szeretné visszacsinálni mindent, de nem látom benne a teljes elszántságot és a megbánást a dologgal kapcsolatban. Várjak rá?

Az első reakcióm az volt,hogy hagyd a francba de már az első kiíráskor is végig olvastam a kommenteket amiben megjelent pro&contra.Ha úgy érzed,hogy nem fogsz beleőrülni amiért egy másik csávóval is volt akkor de csak akkor adj neki egy esélyt.Viszont ezen neki is, sőt inkább neki kell melóznia,a másik miért történhetett ez?

hogyan lépett be a harmadik?

te hol hibáztál?Az igazi az lenne ha a párodat is meghallgatnánk így viszont elég szubjektív ha csak a te oldaladat ismerjük.

De komolyan elment egy másik pasival és te visszafogadnád?

Mielőtt megbocsáltasz neki tedd fel magadnak ezt a pár kérdést:

Megtudok neki bocsáltani?

Szeretem még?

Kell nekem hogy újra megbántson?

b.sszus annyira szipmatikus vagy, úgy sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél:( szeretnék segíteni. jó lenne tudni, hogy szereted-e még a feleségedet? vagy csak a baba miatt akarnád?

szerintem nem reménytelen a helyzet, csak tudni kellene az ő álláspontját is. megbánta-e? stb.

nehéz objektívan látnom, mert én is ebben a helyzetben voltam/vagyok, csak én a másik oldalon, én feleség vagyok.

nagyon haragszom a feleségedre, amiért nem becsült meg téged, aki a babátokkal maradt otthon, hogy ő dolgozzon, és ezért van képe azt mondani, hogy nem tudott rád felnézni!!!!!kb. azt mondanám, hogy jó dolgában azt se tudja, mit csináljon. elmaradtak a virágok?! b.sszus, van, ahol nincsenek is.

te biztosan jó férj vagy, és egyszer még nagyon meg fogja bánni, hogy eldobott magától!

írj majd légyszi

Hát nekem is rém szimpatikus vagy!

Tapasztalatom nincs a témával kapcsolatban, így csak azt tudom leírni, hogy én mit tennék/éreznék ilyen helyzetben.

Idén lesz 6 éve, hogy együtt vagyunk a párommal. Most fogunk összeköltözni, nincs gyerek sem.

Imádom, nagyon is! Soha nem volt még köztünk egy hangosabb szóváltás sem. Ritkán előfordulnak nézeteltérések, de azok is villámgyorsan tisztázódnak.

Ha kiderülne, hogy megcsal/megcsalt (függetlenül attól, hogy egyszeri vagy többszöri alkalom), nem bírnám megbocsájtani. Egy világ omlana össze bennem.

Nem azt mondom, hogy hú de haragudnék rá, vagy szitkozódnék, egyszerűen csak megszűnne a bizalmam, és nálam ez a kapcsolat végét jelentené.

Istentelenül szenvednék, úgyhogy valószínűleg belevetném magam a munkába, nyelvtanulásba, vagy egyszerűen bármibe, ami képes elterelni a figyelmem.

De őt nem akarnám többé.

Én nem tudnám elfelejteni.

A leírás alapján az a véleményem, hogy a feleséged inkább megbecsült volna, amiért együttműködtél abban, hogy kisgyerek mellett dolgozhasson, és még az otthonmaradást is vállaltad, ami férfiaktól még sajnos hazánkban szokatlan. Ez természetes és nem külön dicsérendő lenne egy egyenrangú párkapcsolatban, sok férj nálunk mégsem így áll hozzá (elég ott is olvasgatni).

"ebben az időszakban alakult ki a másikkal a kapcsolat mert, hogy rá feltudott nézni rám pedig ebben az átmeneti időszakban nem" - ha ez tényleg így van, a feleséged nagyon szemét!!! Hagyd, hadd "nézzen fel" (de irritál ez a szó, ha párkapcsolatról van szó!!! Egymás szemébe kell nézni azonos szinten, nem egyik a másikra "fel!") a szeretőjére, ha mindenáron lábtörlő akar lenni!

Nagyon dolgozik itt a hagyományos nemi szerepek képe is - ami fura,hiszen a feleséged egy felvilágosult nőnek tűnt,amiért nem volt neki elég a gyerekkel foglalkozás,és lépett - de Neked nem kellett volna munka hiányában annyira összeroskadni, neki meg nem kellett volna szemét módon alábecsülni Téged emiatt.

Én nem bocsátanám meg a saját kapcsolatomban a megcsalást. (És természetesen én sem lépek félre.)

Akkor gondolkozz el az esetleges folytatáson, ha valóban rájött, hogy Téged szeret, és nem csak kidobta az új pasija.

egy feminista nő (29)