Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Válás előtt állok. Minden tanácsnak örülnék?
Még soha nem volt dolgom bírósággal, így a jogi része is homályos - természetesen minél gyorsabban szeretném lezongorázni, amennyire ez a gyakorlatban lehetséges.
A másik a lelki része. A teljes eddigi életünk borul.
A férjem partnerként leszerepelt, de jó apa.
Aki már átesett ezen, hogyan, mennyi idő után áll be az egyensúly és mit lehet tenni, hogy a mindkettőnkhöz nagyon ragaszkodó 3 éves minél kevésbé sérüljön?
A válás okozta stresszt hogyan lehet kezelni, hogy a gyerekre ne rójak plusz terhet? Mert gondolom, hogy egy darabig nem leszek túl jó állapotban lelkileg.
Személyes történetek, tanácsok, biztatás, bármi sokat segítene most nekem.
Ma mondtam ki, hogy válni szeretnék, de már egy éve örlődöm rajta, tovább nem akarom húzni, nincs értelme.
Első válaszoló hülyeségeket beszél...
Én láttam olyan válásra is példát, hogy a két fél a pokolba kívánta egymást, amikor pedig átmentek ezen a procedúrán, tudtak kulturáltan viselkedni és a gyerekeik is kevésbé sínylették meg a dolgot. Én úgy gondolom, hogy sokat számít, hogy hogyan zártátok le a házasságotokat. Ha gyűlölködés és veszekedés van, vagy egy helyiségben sem tudtok megmaradni ketten, akkor nyilván nehéz lesz a kommunikáció, még ha a közös gyerek miatt is kell beszélnetek, de egy őszinte beszélgetés a férjeddel szerintem segítene. És most nem arra gondolok, hogy hogyan lesz a gyerekkel pl, hanem hogy ti le tudjátok úgy zárni a kapcsolatot, hogy ne maradjon feszültség benne. Persze, biztosan nem könnyű, de a közös gyerek szerintem bőven megér ennyit.
A gyerek érdekeit ő is igyekszik szem előtt tartani. Csak velem f...fej. Nem szeretném a lányunkat több, a feje fölött zajló vitának kitenni. Szeretet már nyomokban sincs, gyűlölködés inkább.
Ezért is szeretném a lehetőségekhez képest minél simábban lezárni úgy, hogy a lányunk minél kevésbé sérüljön. Ebben, azt hiszem, azért próbál majd partner lenni a férjem is. Neki ő sem akar rosszat. Nekem meg már elegem van a verbális agresszióból, ami már napi szintű. Van sapka, nincs sapka... mindezt gyakran a gyerek feje fölött. Ez neki se jó.
az írásod alapján értelmesebb nőnek tűnsz az átlagnál,úgyhogy szerintem meg fogod tudni oldani.
mert igazán komoly gond akkor szokott lenni,amikor a férjednek lesz új csaja és te ezért bosszúból letiltod,vagy megpróbálod ellehetetleníteni a gyerekkel való kapcsolattartását és hasonló finomságok.
az ilyen húzások meg nyugodt emberből is elő tudják hozni a legvadabb énjét és a legsötétebb ösztöneit.
Mi nagyon bunkón váltunk, éppen nagy karrier közben mind a ketten, az ezzel járó nagy arccal - eltelt pár év, mikor lassan normális felnőttekhez hasonló lett a kapcsolatunk.
A két gyerek már 32, 26, de szerintem jobb volt nekik is így, mint az a nehezen viselhető légkör.
Amúgy én olyanban nőttem fel, szóval mindent megpróbáltam, hogy ne reprodukáljuk. De egyedül nem lehet normális kapcsolatot fenntartani.
Normálisan váltunk el kb 1,5 éve. Azóta is mondhatni hogy próbálunk nem vitázni, gyerekek érdekeit szem előtt tartani. Akkor hozom viszem a gyerekeket az anyjuktól amikor épp úgy jön ki a lépés és mindkettőnknek megfelel. Ebben jól meg tudunk egyezni. Kommunikáció kb csak annyi ami a gyerekekkel kapcsolatos, de ez így van jól.
Valamilyen szinten felnőttként kell kezelni a gyereket ebben a helyzetben, elmondani neki mi fog történni, hogyan fogtok élni ezután. Tudom még pici, nekünk 4 volt mikor váltunk, többször elmondtam mi hogyan lesz, de szerintem még mindig nem igazán fogja fel hogy mi ez, pedig már lassan 2 éve külön élünk. De majd idővel felfogja. Lényeg hogy nem kell neki hazudni.
Jogi része meg annyi hogy keress fel egy ügyvédet, neki kell beadni a bíróságra. Ő mindent el fog mondani! 2x kell megjelenni majd a bíróságon, ha mindenben megegyeztek.
Nekünk asszem megsürgetve a dolgokat 3 hónap körül volt mire meglett a jogerős határozat.
Ha esetleg van kérdésed írhatsz nyugodtan.
Ha megengeded, én a gyerek szemszögéből szeretnék hozzászólni. Kisgyerek koromban váltak el a szüleim, és a legrosszabb az volt, hogy nem tudtak egymással kommunikálni, mindenből veszekedés lett, nagyon sokszor előttünk, gyerekek előtt.
Szerintem ilyen helyzetben nagyon fontos, hogy ha épp gyűlölitek is egymást (ami idővel biztos enyhül majd), a gyerek ebből minél kevesebbet - ha lehet, semmit - lásson. Előtte vegyetek magatokon erőt, és mutassatok egymás felé tiszteletet, lássa a gyerek, hogy egyikőtök sem "rossz". A gyerekelhelyezést pedig próbáljátok úgy intézni, hogy (a lehetőségekhez képest) annyit lehessen a gyerek mindkettőtökkel, amennyit szeretne. Ne szidjátok a másikat a gyereknek (vagy a füle hallatára). Nevelés-fegyelmezés tekintetében pedig alkossatok egységes frontot: ugyanazok legyenek a szabályok mindkettőtöknél, ha tiltotok/engedtek valamit, abban értsetek egyet, beszéljétek meg a gyerekkel kapcsolatos dolgokat, közösen döntsetek. Ha mindketten a gyerek érdekeit tartjátok szem előtt, nagy baj nem lehet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!