Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
El akarok válni, de nem akarom elveszíteni a gyerekeimet. Ti mit tennétek? (36/F)
válasza:Miért akarsz elválni?
Nem szereted már a párod? Már nem menthető a dolog?
válasza:Na és mi lenne, ha rendeznéd a dolgaid a pároddal?
Mi már kétszer álltunk válás szélén és mindig képesek voltunk rendbe tenni a kapcsolatunkat,
Kérdező vagyok - kicsit részletesebben:
kívülről normális családnak tűnünk, rendezett egzisztenciával, "csak" egy kicsit olaszosan adjuk elő. A párom elég hirtelen indulatú, általában mindent magára vesz, mióta megvannak a gyerekek még para üzemmódba is kapcsolt. Állandósult a piszkálódás, nem szeretek már vele egy légtérben lenni. Viccesen azt is mondhatnám: más utálja, ha a párja iszik, az enyém meg kb csak akkor normális és elviselhető számomra - természetesen nem iszik "úgy", csak a példa kedvéért írtam.
Próbálok a lehetőségekhez képest konfliktuskerülő lenni - amúgy nem vagyok az és ez elég nehezemre esik -, és csak a napi dolgokban érintkezni vele, de még így is sikerül gyakran összezörrenjünk.
Megbeszélni nem igazán tudjuk a gondjainkat - már próbáltuk milliószor -, de nem vagyunk egy irányban, a mentalitásunk elég különböző és ezt leginkább a rózsaszín köd elmúlásával ismertem be saját magamnak is.
Még adnék egy esélyt egy párterápiának, de nem sokat...
Mostanában egyre többször felmerült bennem a válás gondolata, főleg, amikor a gyerekek előtt sem tudja abbahagyni a vitát és tudom, hogy anyámék is mennyit vitatkoztak és mennyire utáltam. Másik oldalról meg azt gondolom, ha nem velem vitatkozik majd megteszi a leendő nevelőapjukkal - minden kapcsolata ebbe ment tönkre, mint kiderült - így a gyerekeim sem lesznek előrébb.
De a fő ok, hogy imádom a gyerekeimet és ők is engem. Nem túlzás, de az egész családból csak nekem fogadnak szót és kb. úgy érzem, sokszor csak én értek velük szót, pedig a családból - anya, nagyszülők - én vagyok a legkövetkezetesebb. Hosszú évekig azért dolgoztam, hogy olyan életkörülményeket teremtsek a családomnak, ahol most lakunk és ha válunk, akkor nem fogom tudni nekik biztosítani ezt - és itt most nem az anyagiakra gondolok, nem vagyunk vagyonosak -, nem akarom őket elhagyni. Nem tudom, ez önzőségnek számít-e?
Köszönöm, ha valaki _tényleg belegondol_ a helyzetbe és nem csak közhelyeket pufogtatva írogat.
válasza:Tudsz a tárgyaláson minél több láthatást kérni.
Egyébként én azóta utálom az apám, mióta elhagyott minket, kerülöm is, sosem találkozok vele, fel sem veszem neki a telefont. A párommal is több éve együtt vagyok, be sem mutattam neki, az esküvőmre sem fogom meghívni. Egy életre önbizalomhiányossá tett azért, mert azt érzem, nem kellettem neki, nincs egy normális apaképem sem, ezért a szememben minden férfi a "fszkalap" szintről indul, aztán onnam javíthatnak.
válasza:Megosztott felügyeletre nem gondoltál? Vagy arra, hogy viszed őket magaddal?
Annyira szereted őket, hogy tök természetes, hogy maradnak az anyjuknál, te meg mész tovább. Vágom
válasza:Úgy vagyok én is mint a 4#.
Annyi különbséggel, hogy minket nem hagyott el csak éppen lelkileg kicsinált minket és nem szeretett minket.
Mit nem adtam volna egy ilyen apáért mint a kérdező. Valószínű másképp alakult volna az életem.
Szerintem váljatok el. Ilyen nőszemély mellett neked is és a gyerekeknek is rossz.
válasza:Kérdező,én a megmentésre szavaznék, ha látsz rá esélyt.
Sok kisgyerekes anya feszült, ideges, kialvatlan.Azt tapasztaltam saját magamon is és a környezetemben is, ha segít a párunk, ha fel tudunk töltődni, kicsit kettesben lenni,akkor könnyebb.
Esetleg még ezzel próbálkozz!
Ha végképp nem megy, marad a válás.
válasza: válasza:A kozos felugyelethez jogod van. A gyerekek 1 hetet nalad, a masik hetet az anyjuknal toltenek.
Bar tobben nem javasoljak, szerintem meg se annyira rossz megoldas.
válasza:9 es válasza jó ötlet.
Nem jó ha egy gyerek mérgező kapcsolatban nől fel. Ezt látja, ezt tanulja, azt hiszi majd az a normális ahogy ti viselkedtek egymással.
Én is elváltam hasonló okok miatt mint te akarsz. Viselkedése miatt kiszerettem belőle, nálunk már a párterápia sem segített volna. Ti még esetleg megpróbálhatjátok, hátha segít.
1,5 évig viaskodtam magammal, mire azt mondtam hülyeség azt mondani hogy a gyerekek miatt maradjunk együtt. Ezután elváltunk. Nagyon féltem hogy mi lesz, hogyan viselik majd a gyerekek. Hogyan viselem én...
Végül is jó a kapcsolatom velük, most 8 és 4 évesek. Sokszor találkozunk. Remélem később is, mikor tinik lesznek, illetve felnőlnek, megmarad a jó kapcsolat.
Az biztos hogy más lesz, teljesen más, mindenkinek. De szerintem attól jobb, minthogy mindig csak a vitát látják a gyerekek. Nem fogod elveszíteni őket egyébként, de ez főként rajtad múlik!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!