Most mit tegyek? PLS

Szia!

Ehhez nehéz tanácsot adni, mert két féle képpen sülhet el a dolog ha szólsz:

- vagy szólsz neki, "észreveszi" magát, és abbahagyja a másik férfival a beszélgetést

- vagy eldönti hogy akkor lép és apukáddal szakít

Szerintem a legjobb az lenne ha megmondanád neki hogy mit láttál, és szeretnéd hogy ha a család egyben maradna. Én megmondanám a helyedben anyukámnak azt is hogy szeretném ha a problémák elől nem egy másikhoz rohanna, hanem megbeszélné apukámmal. Szerintem fontosabb hogy együtt legyen a család, minthogy menjen utána a civakodás... mindenképp anyukáddal beszéld meg, ne apukáddal, mert akkor kirobban a bomba, ha pedig anyukádnak szólsz, és tényleg megváltozik a helyzet pozitív irányba, akkor majd szüleid később ezt megbeszélik.

Remélem minden rendben lesz, mindenképp jelezz valahogy, mert el fog mérgesedni a dolog és lehet nem lesz jó a vége :(

mi köze van ehhez egy ofőnek??

én azt csinálnám, ha nem mernék neki szólni, h. elejtenék bizonyos megjegyzéseket, amiktől leesnek neki...és akk talán ő hozná szóba.

pont ez a köze az ofőnek!

az iskola nem csak arra van, hogy tanulj.

lelki segítséggel is hozzájárulnak az életedhez és bizony nekünk szinte minden tanár elmondta, hogy ha bármi gond van otthon vagy máshol és nemmerünk szülőknek szólni - akár velük van a gond, akár nem - akkor nyugodtan mondjuk el nekik, elmondhatjuk, kisírhatjuk a bánatot meg minden és ha komolyabb a helyzet intézkédnek is.

egy tanárnak ez is a dolga. és persze közben teljes titoktartás.

Gondol a kérdező nemnagyon meri ezt a dolgot megmondani az anyujának, de egy felnőtt segítsége jól jönne.

Ha én lennék hasonló helyzetben, akkor a föcitanárhoz mennék, mert ő meghallgatna és segítenie. Szerintem (CSAK szerintem) egy ésszerű és jó megoldás lenne ha beszélnél egy olyan tanárral akiben megbízol.

azt meg sajnálom akinek nem állnak segítségére a tanárai az iskolán kivüli, lelki, fizikai gondokban.

Na, hát akkor anyukádnak sajnos szeretője van. Ezért ül ennyit a gép előtt (ez már az első szavaidból kiderült, mikor még csak azt irtad, hogy hanyagolja a családját).

Te annyit tehetsz, hogy leülsz vele, elmondod neki, hogy tudsz róla és hogy arra szeretnéd kérni, hogy senki kedvéért ne dúlja szét a családot, inkább próbáljon meg ismét rátok koncentrálni, veletek foglalkozni.

Ha én lennék az anyukád, akko ez lenne az egyetlen dolog, ami fejbe kólintana és megpróbálnék magamhoz térni, ha még akarok egyáltalán és nem olyan szinten van a kapcsolatom, hogy a válást fontolgatom.

Esetleg erősitésként mondhatnád neki, hogy ha el akar válni, akkor te lehet, hogy apukádnál maradsz, mivel nem tartod szép dolognak, amit csinál.

Erre azért lenne szükség, mert egy váláskor anyuka nem vesziti el a gyerekeit, kevesebbet kockáztat, mint egy apuka, de igy kénytelen lesz azt is végiggondolni, hogy lehet, hogy a gyerekeit is elvesziti és ez még jobban észhez fogja tériteni.

Ezeket kizárólag úgy irtam most, hogy anyukád helyébe képzeltem magam, én mitől változtatnék, ha mit tenne a gyerekem.

Egyébként még jó tanács volt, hogy beszélj erről egy tanárral, akiben megbizol. Neki is lehetnek nagyon hasznos tanácsai.

A legjobb amit tehetsz, hogy kimaradsz belőle, amennyire tudsz. (Már az is elég nagy baj, hogy ennyire beleláttál.) A gyereknek nem feladata, hogy erkölcsileg ítélkezzen a szülei felett, vagy megpróbálja irányítani a sorsukat. Sajnos ebben a helyzetben te a szenvedő alany szerepét kaptad, születésed jogán. (Akkor is, ha ezt most nem érted, nem fogadod el.) És a testvéreid is. Sajnálom.

Ez nem jelenti azt, hogy szó nélkül kell tűrnöd mindent. Főleg nem azt, ami közvetlenül érint téged. Ha úgy érzed, elhanyagol anyukád, erről szólj neki! Viszont ha megpróbálkozol a kettejük (apu-anyu) sorsába "beavatkozni", attól nagy eséllyel bevonódsz egy olyan szintre, ami nem a tied. Ez rosszul szokott elsülni. Ez egy megfigyelés. Ha a szüleid együtt maradnak, akkor úgy lesz, ha szétmennek, akkor úgy. Te mindenképp azon legyél, hogy "túléld" ezt a nehéz helyzetet!

A te helyzetedből azt tudod megítélni, hogy neked mi lenne a jó? Viszont ez lehet, hogy az csak egy álomkép, amire már nincs reális esély. Az élet viszont realitásokból épül fel. (Egyszerűbben: A gyerek szemszögéből az a jó, ha apu-anyu együtt vannak, szeretik egymást, boldog a család és senki nem csalja meg a másikat. Csakhogy ha apu-anyu között valami elromlott, akkor bizony van olyan megoldás, hogy az egyik megcsalja a másikat, de együtt maradnak, vagy olyan is, hogy elválnak, mert így együtt maradni még rosszabb lenne.)

Megértem, ha félsz. Ez nagyon nehéz. Azt belátni, hogy nem te tehetsz erről, és ezért nem is tudsz segíteni, pedig még nehezebb lehet. Pedig szinte bizonyos, hogy így van. [Nagy sóhaj.]