Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Akik már túlestek váláson: hogyan tudnám kihúzni a gödörből a barátnőmet?
Külső szemlélőként: az amúgy is nehezen elviselhető, tapló férje lelépett, aki érzelmileg egy 3 éves szintjén volt.
Az ő szemszögéből: vége az életének, ő volt élete szerelme, soha nem lesz már boldog, értelmetlen az élete.
Azt látom rajta, hogy mindenben a negatívumot keresi, ami idővel önbeteljesítő jóslatként fog működni. Az, hogy pár hónappal a szétmenés után (jogi rész húzódik, folyamatban) nem alkalmas új kapcsolat létesítésére, az normális. De ő később se akar, szerinte lehúzták a rolót, soha nem lesz gyereke, se párkapcsolata, teljesen borús a jövőképe.
Barátként mit lehet tenni?
Főleg olyanok válaszát várom, akik hasonlót éltek át személyesen és tudják, hogy ilyen mit jó és mit nem hallani.
válasza:Annyit tehetsz hogy mellette állsz és segítesz ha kell. Nem tudod megvívni a csatát helyette, először mindenki nyalogatja a sebeit és sajnáltatja magát, de idővel össze fogja szedni magát és lépni fog.
Sokan mondják, hogy ha lenne gyereke akkor belőle tudna erőt meríteni, hát én nem így látom, mert gyerekes anyaként sokkal nehezebb ismerkedni és párt találni,mint egyedül.
Ha eljut arra a szintre hogy igényli más emberek társaságát, tudatosan kezdi szervezni az életét és a jövőbe tekint.
válasza:Segíts neki, szervezzetek programokat közösen, kirándulás, sport, koncert, stb...
El kell terelni picit a gondolatait.
Most így látja, de ha eltelik egy kis idő, megnyugszik. Majd átgondolja a történteket és ha nincs gond egyébként a fejében akkor belátja hogy többet nyert mint veszített!
Van egy ilyen tapló kollégám, és a felesége ő érte is odavan.... Ezt sajnos nem tudom megérteni...
Remélem sikerül gyorsan kikecmeregnie ebből.
Most beiratkozott egy képzésre, ami szellemileg eléggé leszívja napi 9 órában.
Amikor akár én, akár más barátok, ismerősök szóvá teszik, hogy milyen jól fest (nem feltétlenül fizikailag, hanem kiegyensúlyozottabbnak tűnik), akkor jön a depresszív fázis válaszként, miszerint neki itt vége az életének, stb...
ezzel nem tudok mit kezdeni... :( Felvett egy sötét szemüveget és azon keresztül látja a világot.
Egy chat beszélgetést idéznék, a beazonosítható infókat átírtam:
Barátnő:
És asszem taccsra tett, ahogy este mindenki örömködött, hogy milyen jól alakul az életem. Én meg üvölteni tudnék, hogy most ment tönkre végleg és visszavonhatatlanul.
Án:
Erre rá is akartam kérdezni, hogy pontosan miért érint rosszul, hogy most örül a környezeted a (intézmény, ahol tanul)-os etapnak? Mert ez tényleg pozitív, hogy jársz oda és valami tök újat és hasznosat tanulsz.
Mindenféle ítélkezés nélkül kérdezem, tényleg megérteni szeretném, hogy mi zajlik benned.
Barátnő:
Soha nem lesz már jó az életem
Én nem akarom ezt csinálni
Én
a (amit tanítanak/végzettséget ad)-ot?
Barátnő:
Vissza akarom kapni az életem, a férjem, a jövőm, családot akarok, otthon gyerekeket nevelni
Kib...ttul nem akarok egy cégnél dolgozni a.világ végén
Én:
picit próbálj meg a jelenre koncentrálni, "Don't bite more than you can chew"
Barátnő:
Próbálok, majd be fogok menni, mosolyogni fogok, és azt fogják hinni, hogy normális vagyok
De attól még rohad az egész
válasza:Amíg sajnáltatja magát és mindenkit hibázta a sorsa miatt, addig semmit nem tehetsz. Ez a szokásos áldozat szerep, hogy kibabrált vele az élet. Ha ez átvált pesszimizmusba, hogy nem fogok találni meg egy olyan pasit......, no akkor kell a segítség,mert akkor már van igény másra, csak nem bízik abban, hogy találni fog. Ilyenkor kell bedobnod magad és elmenni vele olyan helyekre ahol otthonosan érzi magát és találkozhat olyan pasival aki visszaadja az önbizalmát. Barátnőként ennyit tehetsz, felméred a terepet és próbálod helyzetbe hozni. De csak akkor kezdjél bele, ha látod, érzed rajta, hogy van rá igénye, ne tukmáld.
40F
válasza:Most váltam el.A volt férjem szintén egy óvodás szintjén van.Csak akkor léptem, mikor kiderült, hogy megcsal.
2 hônapig voltam padlôn.Nappal a kisfiam miatt tartottam magam, meg a munkahelyemen is.Estėnként a barátnőim beosztották, mikor ki hīv fel, kinek sīrom ki magam.Aztán kezdtem megnyugodni.Programokat szerveztünk, csajosakat és gyerekeseket is.Elkezdtem újra sportolni.Pasi mėg nincs, de egyelőre nem is hiányzik.
Jártam pszicholôgushoz is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!