A barátnőmet 20 évnyi Boldognak mondható házasság után elhagyta a férje egy másik nőért. Az egész teljesen váratlanul érte a barátnőmet, nem tér magához a döbbenetből, éjjel nappal sír. Mit mondhatnék neki, hogy meg vígasztaljam?

Akkor az a házasság csak neki volt boldog, a férjnek nem. Innen nem tudhatjuk, de általában asszony beleszokik a helyzetbe, már nem izgalmas, már házsártoskodik és észre sem veszi (nem is érdekli), hogy a férjnek ez nem olyan jó. Ez csak megszokás volt, ami viszont csak addig tarthat, míg nem jön valaki, aki érezteti a férfivel, hogy ő még bizony FÉRFI. Addig kellett volna megbecsülni, amíg ott volt. Akkor nem ment volna el.

No, ezek nem épp vígasztalásra valók, de attól még ez van.

"általában asszony beleszokik a helyzetbe, már nem izgalmas, már házsártoskodik és észre sem veszi"

bezzeg a férj gondolom aztán mindent megtett, nemcsak lapított, mint szar a fűbe

Kettőn áll a vásár, az alacsony %-os hozzászóló csak próbálta felvázolni a helyzetet, habár nem pontosan tette. Olyan sohasincs, hogy csak a férfi vagy csak a nő a hibás, valami elvezetett a kettejük kapcsolatában oda, hogy a férfinak mennie kellett. Innentől a nő dolga, hogy átgondolja, mi is lehetett az a dolog vagy dolgok, mik vezettek idáig. Ezt bizony sokan felejtik el, és előszeretettel hibáztatják az elhagyó felet.

A barátnőnek nem nagyon tudsz mit mondani, ha én lennék ilyen helyzetben, csak felmérgesítenél a közhelybe menő "majd kihevered", "jobbat érdemelsz", "egy szemét volt, én tudtam", és a "tartunk egy csajbulit" frázisokkal. Csak legyél ott vele, hallgasd meg, sírja ki magát a válladon. A szakítás utáni állapot szakaszokra van bontva.

Először jön a "Miért hagyott el?" szakasz

Aztán a "Rohadjon meg a gyáva féreg" szakasz

Utána az "Én hibám minden, ronda vagyok és ezért hagyott el" szakasz

Majd a "Hátha még rendbehozhatjuk, fel akarom hívni" szakasz

Végül a "Tehát ez és ez lehetett a gond, végülis jobb úgy ha szétmentünk" állapot.

Legyél vele az út teljes hosszában.

Mit mondhatnál egy olyan embernek, aki a saját lelki békéjét, életét egy elmozdítható dologra alapozta? Legfeljebb, hogy keresse meg önmagát, ahelyett, hogy sajnálja önmagát. Ráadásul olyasmi elvesztése okán, ami sosem lehet senkié: egy másik ember lelke (vagy ahogy tetszik: lénye, valója, stb).

Igen, azt is lehetne mondani, hogy a fazon # évig várta, hátha észreveszi őt és bizonyos igényeit, de ez nem sokat dobna a hangulatán. Vannak emberek, akik nagyon boldogok a másikkal, ugyanennyire függ is a hangulatuk tőle, stb, egyszóval nekik nagyon jó az a másik, és az efelett érzett nagy örömükben fel sem merül, hogy az a nagyszerű valaki, aki még a gondolatuk is ismeri/kikövetkezteti, valami hasonlót szeretne.

Mondhatnám úgy is, az ember vele egyenlő társat keres, nem alárendelt rajongót.

Szerintem az előttem szóló 1-2 hozzászólónak nincs igaza. Attól, hogy valaki hibázik egy kapcsolatban (ki nem?), még nem kell félre menni a másiknak. Ha a férj nem szól semmit, hogy neki ez meg az nem OK, akkor honnan kellene tudni? Meg is lehet beszélni a dolgokat. Teljesen váratlanul érte, mert valószínűleg a kommunikáció nem volt jó a kapcsolatban.

Szerintem azzal tudsz neki a legtöbbet segíteni, ha kirángatod ebből a közegből, elviszed pl. vásárolgatni, elmentek moziba, színházba stb, hogy ne a férjére gondoljon. Én nem hoznám fel neki az esetet, mert attól csak rosszabb.

08:34-es, nagyon szép, amit írtál. Nekem is segít, egy hónapja szakított velem a Párom, és épp ezt élem meg, hogy nincs a hatalmamban a döntése, a lelke, és békén kell hagyni.

A kérdezőnek. Szerintme nem reménytelen, hogy a férj visszatér, de ez jó alkalom az önreflexióra, és arra, hogy magával foglalkozzon az elhagyott feleség. Valósítsa meg mindazt, amit tervez egy ideje. Én pl. elkezdtem futni, tornázni (segít levezetni a feszültséget, és fogyok is, amit a Párom szeretett volna egy ideje), egészségesebben étkezni. Eddig 6 kiló. És rengeteg programot, barátot szervezek magam köré. És lett egy kismacskám.