A helyemben válnátok vagy még tűrnétek?

Férjemmel 28 éve vagyunk házasok, egészen eddig abban a hitben éltem, hogy a kapcsolatunk kiegyensúlyozott, vakon bíztam benne. Nem rég kiderült, hogy évek óta csal. Elmondása szerint a harmadik személybe hihetetlenül szerelmes, engem, illetve az eddigi életét, a gyerekeit viszont annyira szereti, hogy képtelen lenne elhagyni. Most már lassan fél éve vagyunk így hárman úgy, hogy én is tudok róla, de úgy érzem kezdek belerokkanni, legszívesebben kiadnám az útját. Azt hiszem nem szégyen bevallani viszont azt, hogy függünk tőle anyagilag. Én is dolgozom, két egyetemista gyerekünk van, kollégisták, az én fizetésemet elviszik ők és a ház fenntartása, a rezsi, így ebből nem tudnánk megélni. Én dolgoztam anno főiskola mellett, tudom sokszor mennyire nehéz, ennek semmiképpen nem szeretném kitenni a gyerekeimet, pedig tudom, hogy ha rászorulnánk dolgoznának ők is, ezen nem múlna, de én szeretném ezt elkerülni! Emellett az állásom labilis. Folyamatosan leépítések vannak, sosem tudhatom mikor kerülök én sorra. A gyerekeim boldogsága számomra a legfontosabb, és ha ez azon múlik, hogy a férjem mellett kell élnem boldogtalanul még egy darabig akkor megteszem, de úgy érzem sarokba szorítottak, és nem tudok semerre lépni. A férjem sosem fog kilépni ebből a házasságból, pedig a harmadik személy már hisztizett érte jó párszor (ő is férjnél van 3 általános illetve középiskolás gyerekkel). A párom szerintem jól érzi így magát, hisz tudja hogy annak ellenére hogy ez az egész nem tetszik csak tűrök, nem is tudok mást tenni. Aztán vannak olyan pillanatok amikor úgy tűnik, hogy ő is hajlik arra, hogy rendbe hozzuk a házasságunkat. Hiába beszéltük át ezerszer hogy hogyan tovább, egyszerűen nem jutunk egyről a kettőre, nem tudom hogyan tovább, hogyan lehet ebből talpra állni... Ti mit tennétek a helyemben? Maradnátok még egy kicsit hátha változik a helyzet, elmúlik a nagy szerelem, észhez tér és újra csak velem akar majd lenni? Vagy mennétek, ezzel a gyermekeiteket munkára "kötelezve", veszélybe sodorva a biztos megélhetést, a taníttatásukat, az otthonukat? (Ha a férjem a másik nőt választaná, ő semminemű önkéntes támogatást nem engedélyezne a gyerekek felé ebben sajna egészen biztos a férjem is!)