fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Válás » A helyemben válnátok vagy még...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

A helyemben válnátok vagy még tűrnétek?

Figyelt kérdés
Férjemmel 28 éve vagyunk házasok, egészen eddig abban a hitben éltem, hogy a kapcsolatunk kiegyensúlyozott, vakon bíztam benne. Nem rég kiderült, hogy évek óta csal. Elmondása szerint a harmadik személybe hihetetlenül szerelmes, engem, illetve az eddigi életét, a gyerekeit viszont annyira szereti, hogy képtelen lenne elhagyni. Most már lassan fél éve vagyunk így hárman úgy, hogy én is tudok róla, de úgy érzem kezdek belerokkanni, legszívesebben kiadnám az útját. Azt hiszem nem szégyen bevallani viszont azt, hogy függünk tőle anyagilag. Én is dolgozom, két egyetemista gyerekünk van, kollégisták, az én fizetésemet elviszik ők és a ház fenntartása, a rezsi, így ebből nem tudnánk megélni. Én dolgoztam anno főiskola mellett, tudom sokszor mennyire nehéz, ennek semmiképpen nem szeretném kitenni a gyerekeimet, pedig tudom, hogy ha rászorulnánk dolgoznának ők is, ezen nem múlna, de én szeretném ezt elkerülni! Emellett az állásom labilis. Folyamatosan leépítések vannak, sosem tudhatom mikor kerülök én sorra. A gyerekeim boldogsága számomra a legfontosabb, és ha ez azon múlik, hogy a férjem mellett kell élnem boldogtalanul még egy darabig akkor megteszem, de úgy érzem sarokba szorítottak, és nem tudok semerre lépni. A férjem sosem fog kilépni ebből a házasságból, pedig a harmadik személy már hisztizett érte jó párszor (ő is férjnél van 3 általános illetve középiskolás gyerekkel). A párom szerintem jól érzi így magát, hisz tudja hogy annak ellenére hogy ez az egész nem tetszik csak tűrök, nem is tudok mást tenni. Aztán vannak olyan pillanatok amikor úgy tűnik, hogy ő is hajlik arra, hogy rendbe hozzuk a házasságunkat. Hiába beszéltük át ezerszer hogy hogyan tovább, egyszerűen nem jutunk egyről a kettőre, nem tudom hogyan tovább, hogyan lehet ebből talpra állni... Ti mit tennétek a helyemben? Maradnátok még egy kicsit hátha változik a helyzet, elmúlik a nagy szerelem, észhez tér és újra csak velem akar majd lenni? Vagy mennétek, ezzel a gyermekeiteket munkára "kötelezve", veszélybe sodorva a biztos megélhetést, a taníttatásukat, az otthonukat? (Ha a férjem a másik nőt választaná, ő semminemű önkéntes támogatást nem engedélyezne a gyerekek felé ebben sajna egészen biztos a férjem is!)
2010. máj. 1. 23:31
1 2 3 ❯
 1/27 anonim ***** válasza:
90%

Először is döntési helyzetbe állítanám a férjemet : vagy én vagy el lehet menni! Túl sokat tűrtél! Mi a garancia arra,hogy hiába tűrsz,de mégis sikerül meggyőznie annak a nőnek és elhagy egyszer? Szerintem jó esélyed van arra,hogy téged választana a végén (ha annyira imádná a másik nőt,akkor rég elhagyott volna érte...nem kicsik a gyerekeitek).

Az anyagi dolgok : a felesége vagy,mindennek a fele a tiéd. Legyél okos és gyűjts össze minden iratot(pl bankszámlakivonat,stb),írd össze,hogy milyen közös tárgyaitok vannak.Tartásdíj ígyis-úgyis jár neked és a lakásotok, közös vagyon fele-akármit is szeretne a drága szeretője!A gyerekeidet abból a pénzből már támogatni tudod.Szerintem ők sem szeretnék,hogy feláldozd magad miattuk,nem kisgyerekek!(mellesleg megjegyzem ,hogy létezik ösztöndíj és speciális támogatások -elég csinos összegeket lehet kapni,ha tényleg jól tanul valaki!)

2010. máj. 1. 23:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/27 anonim ***** válasza:
90%
Lépj!
2010. máj. 1. 23:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/27 anonim ***** válasza:
93%

Előzőnek egyben igaza van:

Ahogy elváltok azonnal leesik a családban az egy főre jutó jövedelem és a gyerekeid szociális ösztöndíjra jogosultak lesznek. Meg nálunk van valami egyszeri szociális segély is, váratlan dolgokra, azt tudom, hogy egy új testvér születésénél lehet igényelni pl, ha ez megrázza a családot anyagilag, de van még egy csomó eset.

Nálunk am a szociális ösztöndíj olyan 20000 körül szokott lenni (BME)

remélem ezzel segítettem valamennyit, a többibe nem mernék így 19 éves fejjel beleszólni.

2010. máj. 1. 23:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/27 anonim válasza:
49%
Egy negyediket bevinnék a kapcsolatba.
2010. máj. 1. 23:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/27 anonim ***** válasza:
100%
Nekem anno egy ügyvéd ismerős azt mondta, hogy válás esetén lehet házastársi tartást kérni, aminek az a lényege, hogy a korábbi életszínvonal biztosítva legyen. Vannak feltételei, de szerintem érdemes lenne megkérdezni egy ügyvédet, illetve a neten is van róla infó. Én azt gondolom, hogy ebben a helyzetben nem érdemes az együttélés, mert csak tönkre fogsz menni benne. Egyébként a férjed eléggé gerinctelen és önző! Bevallja, hogy hihetetlenül szerelmes, de az eddig megszokott miatt marad! Nagyon szánalmas, már ne is haragudj! Ennél mindenki csak jobbat érdemel! És igen, a gyerekek az elsők, de azért TE sem vagy utolsó!!!!! Nehéz menet, de azért így leélni még pár évet.... Nagyon drukkolok neked, hogy minél hamarabb rendeződjön az életed!
2010. máj. 2. 00:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/27 A kérdező kommentje:
A férjemmel beszéltünk már arról hogyan lenne tovább, ha elválnánk. Szerencsére nem mérgesedett el a helyzet egyszerűen csak iszonyatosan el vagyok keseredve. Ő azt mondta ha menne (de még nem tud dönteni), akkor a házat egy az egyben itt hagyná nekünk, csak a kocsiját vinné el. (Van egy kisebb bútorozott lakásunk is ő csak erre tart úgy igazán igényt.) A nőnek semmi köze a mi kettőnk közös tulajdonához, akkor durranna el az agyam, ha még ezt is ő akarná "elosztani"! A házunk viszont elég nagy, fűtés szezonban szinte csak erre megy a fizetésem fele, és akkor még se villany, se víz, se étel, se kolesz, se semmi. A lányom kap némi ösztöndíjat, de ez nem elég neki egész hónapra, pedig nem nagy igényűek, de enniük kell, a koleszt ki kell fizetni, oda-vissza kell utazni, és néha egy-egy esti szórakozás sem árt, vagy egy délutáni kocsmázás/fagyizás. Tényleg nem költekeznek túl, de akkor sem bírnánk ezt így egy fizetésből. Eddig úgy éltünk, hogy az én fizetésem ment a bankba, ebből vonták a rezsit és utaltam a gyerekek számlájára havonta némi pénzt. Gyakorlatilag minden egyebet a férjem fizetéséből álltunk. Sajnos olyan helyen élünk, hogy a házunk gyakorlatilag eladhatatlan, ha még is sikerülne, akkor is évekig kéne árulni és hirdetni, nem menne egyik napról a másikra, ahogy azt a nő szeretné. Ha az árának a felét oda kéne adnom a férjemnek, a maradékból még egy egyszobás kis lakásra sem telne. Nem tudom mitévő legyek! Nem merem választás elé állítani, még nem vagyok benne biztos hogy engem választana. Bennem is csak az tartja a lelket, hogy ha annyira elakarna hagyni, az utóbbi 4 évben megtehette volna bármikor, valamiért még is itthon van még mindig. Valamiért mégsem enged annak a nőnek, én pedig csak próbálok bízni abban, hogy a "nagy szerelem" előbb utóbb csillapodik közöttük és visszatalál hozzám.
2010. máj. 2. 00:06
 7/27 anonim ***** válasza:
Nem lehet olyan szerelmes, ha eddig nem választott közöttetek.
2010. máj. 2. 00:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/27 A kérdező kommentje:

Sajnos az ilyen segélyekkel, illetve kérelmekkel, végzésekkel abszolút nem vagyok tisztában, ahogy azzal sem, hogy mikre lennénk jogosultak, hogyha elválnánk. Tudom, hogy a férjem szíve szerint bármiben támogatná a gyerekeit egy esetleges válás után is, hisz imádja őket, viszont a nő ezt nem hagyná ez több mint biztos! (Neki is van 3, őket kéne eltartania)

Igazából nehéz ezt megfogalmazni, de nem haragszom a férjemre. Az utóbbi pár hónapban volt időm már végig gondolni mindent. Rengeteg jele volt annak hogy mi zajlik a hátam mögött még sem vettem észre. Hibáztam én is, sok mindent elrontottunk így közösen, tehát valahol megértem, de még is elkeserít és mérhetetlenül nagy fájdalommal tölt el az, hogy képes volt ennyi év után így hátba döfni, és nem inkább megbeszéltük hogy mi siklott félre a házasságunkban. Lassan kezdem feladni, és ilyenkor úgy érzem azonnal döntés elé állítom, aztán még is megtorpanok és eszembe jut, hogy "node ezek után hogyan tovább?"

Elvált anyukák és apukák, akik magukra maradtak a gyerekekkel! Ti hogyan léptetek túl ezen? Hogyan indítottátok újra az életeteket, hogyan tudtatok megélni?

2010. máj. 2. 00:16
 9/27 anonim ***** válasza:
100%
Kényelem és biztonság! Ezért marad! Itt rossz nem lehet neki, elvégre 28 évig el volt eddig is, ráadásul bármit tehet, elnézik neki! Vajon a másik kapcsolatban is ilyen jó volna neki? És hova menne? A nő is házas... Vagy a másikra várnak, ki mikor lép?
2010. máj. 2. 00:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/27 A kérdező kommentje:
A nő hajlandó lenne lépni. A férjem még nem... hogy hova mennének? Ezt nem tudom. Az egy szobás kis lakásunk gyanítom három gyereknek plusz két felnőttnek nem lenne elég. Tényleg reménykedem benne hogy szeret még engem, hisz lényegében ezen kívül már semmi nem lenne ami hozzám kösse. Sokszor gondolkodom azon vajon mire vár még... először arra gondoltam hogy a gyerekek vizsgaidőszakának végére (ez nem jött be, hisz azóta már itt van a második), majd arra, hogy a mélyen vallásos nagyon idős édesanyját nem akarja "szégyenben hagyni", tényleg nem tudom. Amikor hajlik arra hogy helyrehozzuk a házasságunkat akkor igyekszem olyan lenni vele mint régen, úgy mond visszaédesgetni, de sokszor iszonyatosan nehéz úgy élni a mindennapokat hogy tudom van más is.
2010. máj. 2. 00:31
1 2 3 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Felnőtt párkapcsolatok főkategória kérdései »
Felnőtt párkapcsolatok - Válás kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!