Kicsi gyerekkel egyedül maradt anyukák! Hogyan oldottátok meg az életet, ha nincs segítségetek?

Én még terhes voltam a lányunkkal, amikor elhagyott. Szintén egy másik kapcsolat miatt. Nálunk nem voltak kötöttségek, jött amikor tudott. Volt, hogy hetente csak 1x, de olyan is, hogy akár 3-4x. Nyilván nem adtam neki oda, amíg kicsi volt. Most 6 hónapos a lányunk és persze már elviheti rövidebb időkre, de ott még biztosan nem fog aludni egy ideig. Érdekes, mert ha nem lenne a másik nő, nem valószínű, hogy odaadnám neki. Egyszerűen tipikusan az a férfi, aki azt sem tudta hogyan fogja. Így azért nyugodtabb vagyok, ha az a nő is velük van. Szerintem ez az, amikor a gyerek érdekeit a saját érzelmeid elé helyezed. Ha ezzel a nővel együtt marad, nyugodtabb leszek akkor is, amikor majd náluk alszik. Ettől függetlenül nem fogom elfelejteni, azt amit velem tettek, de azt is el kell ismernem , hogy a lányával foglalkozik és a nő is kedves a lányommal, úgy tűnik szereti, a lányom is boldogan megy hozzá, meg tudja nyugtatni, amikor utánam sír.

A lányom apját már akkor sem fogadnám vissza, ha könyörögne.

Annyira fáradt amúgy sohasem voltam ,mint gondoltam, hogy leszek. Egy olyan alkalom volt, amikor nagyon nehéz volt. Az amikor hányásos, hasmenéses vírust kaptam el. A lányom kb 2x hányt és túl volt rajta, én viszont 2 órán át egyfolytában, majd folytatódott. Na akkor rossz volt, hogy senki sem volt mellettem, de alapvetően jól megvagyunk így.

A lányom borzasztóan anyás. Anyukámmal is csak úgy tudom hagyni, hogy hallom, amikor elmegyek hogy úgy sír, hogy levegőt sem vesz. Nagyon durván.

Ha anyukám elmehet vele sétálni, akkor nyilván az apjának is odaadom. Nem örülök neki én sem, amikor úgy viszik el, hogy sír, de azt is tudom, hogy után meg tud nyugodni.

Nagyon nagy tisztelet nektek, egyedülálló anyukák! Én szégyellem magam amiatt, hogy ilyen "férfiak" vannak. Ocsmány, undorító alja szarok.

Ti viszont hősök vagytok, sok kitartást nektek :) 23/F