Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kell nekem erre pénzt költeni?
Az volt férj részéről jogos a panasz, hogy nem kapott a gyerekektől semmit a születésnapjára?
Nem hiszem, hogy nekem erre külön kéne pénzt áldozni, hogy ők vegyenek valamit. Másrészt azért még bennem is vannak tüskék, pl. mikor anyák napjára nem kaptam semmit, mert szerinte ez nem az ő dolga, a gyerekek meg ugye kicsik voltak.
Tudják, mikor van a születésnapja, a nagyobb fel is köszöntötte fb-on, és annyira nem látom rajta sem, hogy meg akarná egyáltalán lepni valamivel.
Azt tudom, hogy idén kb. senki se köszöntötte fel, nem kapott semmit, gondolom jól esett volna neki, ha legalább a gyerekek gondolnak rá.
De nem érzem kötelességemnek, hogy én jópofizzak vele, és vegyek valamit a gyerekek nevében. Az meg egyéni szociális probléma, hogy magányosnak érzi magát.
válasza: válasza:Elvált nő és anya vagyok én is.
Igaz, a volt férjemmel nem puskaporos a hangulat, kultúráltan váltunk el.
Nem, JOGILAG semmiképpen nem feladatod anyagikaban áldozni a volt férjedre, ebben igazad van, de a gyerekek nem tudtak volna rajzolni vagy kreatívkodni valamit az apjuknak?
Ez tényleg nem pénzkérdés és kb. 1,5 éves kortól lehet valamit alkotni (kis segítséggel), egy tini meg egészen klassz, komolyabb dolgokat is tud dekorálni/készíteni.
Már ha a gyerekek is akarnak, de ha te így állsz hozzá a témához, akkor nyilván nekik sincs sok kedvük.
Az apjuk akármilyen csapnivaló férjed is volt, nekik az apjuk marad és egy rajzzal te sem taszítod a költségvetéseteket a szakadékba, viszont egy kedves gesztus.
Nem kell feltétlenül ilyenekkel megtorolni azokat a vélt vagy valós sérelmeket, amiket nőként és feleségként elszenvedtél a házasságotok alatt. Ne most torold már meg, hogy anyák napjára évekkel ezelőtt nem kaptál semmit!
Sokkal intelligensebb, elegánsabb megoldás, ha ezen túllépve a gyerekek szemszögéből is megvizsgálod a kérdést.
Te nem örülnél annak, ha jó kapcsolatuk lenne az apjukkal?
(nyilván ha bántalmazás volt, akkor ez más kérdés, de nem írtál erről)
Neked nem lenne öröm, ha látnád, hogy a gyerekeid felnőve is szert tesznek az érzelmi intelligencia alapjaira, megtanulják, hogy ajándékozni, a másikról megemlékezni jó dolog.
Nem tudom, mennyi idősek a gyerekeid, de GYEREKEK- így nyilván a helyes hozzáállás felé terelgetés, a pozitív példamutatás azért anyaként, szülőként még jódarabig a feladatod marad, nem?
(én borzasztóan elszomorodnék, ha a gyerekem egy sablon üzenetet nyomna a face-en... te egybként nem?)
válasza:Én megkérdezném a gyerekeimet, hogy szerettek-e volna ajándékot adni az apjuknak. Ha igen, akkor támogattam volna őket. Mivel a te keresetedtől függenek, nekik nincs még saját.
Én értem, hogy egy válásnál ott maradnak a tüskék és a felek többsége képtelen együttműködni. Dúl a hidegháború. Csak az a gond, hogy a gyerek meg akaratlanul is fegyverré vállnak. És a hidegháborús viszony nem kedvez nekik.
Szóval ha X éve szeretted annyira, hogy gyerekeket szülj neki, akkor most a gyerekeid kedvéért megtehetsz annyit, hogyha a párodra nem is gondolsz (ezt megértem), de a gyerekeidre meg igen.
Nem kell feltétlen berendezkedni ellenségeskedésre, mert ezek a kis szurkálódások mind a gyerekek rovására mennek. Minden vágás a gyerekeken keresztül történik és ők is érzik. Tudom, mert ebben nőttem fel...
válasza:
válasza: válasza:Hát, ez elég fura panasz a volt férjedtől. Főleg ha a gyerek már nagykorú, akkor ezt nem rajtad kéne számon kérnie, hogy nem kapott tőle semmit.
Nem lehet esetleg, hogy azért rajtad kéri ezt számon, mert az a gyanúja, hogy ellene nevelted a gyereket?
Ha akarnak, tudnak ajándékot készíteni, és erre külön nem is kell őket figyelmeztetni. Nekem és a páromnak is csináltak már apróságokat (pl. rajzot).
A gond szerintem ott kezdődik, hogy a volt férjem nálam reklamál, és nem a gyerekekkel beszél erről. (Mert hát naná, hogy megint én vagyok a rossz, ki más lenne?!)
A fiam elintézte annyival, hogy pont azt kapta, amit ő a ballagására. (Tudom, ezt a haragtartást tőlem örökölte.) A kislányom meg kb. letojja, neki van "apukája", nevezetesen az én férjem. Teljesen bele van szerelmesedve (kölcsönös).
Tavaly sem volt ebből ekkora fesztivál, akkor a csajával ünnepelt. Szerintem nála az áll a háttérben, hogy eleve az esik neki rosszul, hogy senki se köszöntötte fel, és magányos. (Erről nem én tehetek.) Illetve hogy egy ideje úgy érzem, hogy irigyli az én boldogságomat, szerinte nem igazságos, hogy nekem mára egyenesbe jött az életem, neki meg nem.
válasza:2. válaszoló vagyok ismét.
Értelem, amit írsz kérdező.
Viszont ha VALÓBAN egyenesbe jött volna az életed, akkor sem a bosszú, sem a kárörvendés legkisebb szikrája sem lenne meg benned akkor sem, ha a volt férjed sorozatosan bakizik akár a veled, akár a gyerekeiddel való kapcsolattartásban.
Az igazi továbblépés, a valódi felnőtt hozzáállás nem a haragod "továbbörökítése" lenne, ahogy szépen leírtad a fiaddal kapcsolatban is (akitőúl ez még simán elnézhető, mert nem felnőtt!).
A felnőtt, érett ember ajándékozása, viszonzás nélküli gesztusai nem függnek sosem a megajándékozott múltbéli hibáitól vagy jellemének gyenge pontjaitól.
Én ezt az utat tartom követendőnek a gyermeknevelésben is- neked nem muszáj, csak leírtam a véleményem és nálunk bevált.
Bár a volt férjemmel nincs és nem is volt viharos kapcsolatunk, most is és a jövőben is elszomorodnék, ha magányosnak, megkeseredettnek látnám. igaz ez bármely barátomra és családtagomra is. Akkor is, ha korábban rosszat tettek nekem.
Nálam nem szerepel a boldogságom és elégedettségem dorrásai között, hogy a megromlott kapcsolatomhoz hasonlítom magamat és az általam elérteket.
Ennek megfelelően én a helyedben is arra motiválnám a gyermekemet, hogy MAGA miatt ne feledkezzen el az apjáról- de ez én vagyok.
Nálam inkább az játszik, hogy elsősorban a gyerekeket nézem, és nem azt, aki félrelépett és lelécelt, senki másra nem gondolva. Biztos én vagyok a szívtelen, hogy nem tombol bennem az önzetlenség és az emberszeretet, de amúgy sem vagyok egy Terézanya, és nem vágyok rá.
Igyekszem a történetet kívülállóként nézni, és akkor is az jön le, hogy nem akkor kell apának lenni, ha ő magányos. Mondjuk egész nyáron ha nem csak kétszer vitte volna el őket (kéthetente van láthatás, de nem fogom erőltetni, mert akkor is csak én vagyok a rossz), akkor elképzelhető, hogy a gyerekek is szívesebben készítenek neki ajándékot.
De ahogy az exem ismerem, ő nem arra vágyik, hogy rajzot kapjon, és WC-papírgurigából készült figurákat, hanem "ajándékot". Tehát nem az a kérdés, hogy adjon-e a gyerek valamit, hanem hogy kell-e nekem erre pénzt áldozni?
"Igazán vehettek volna valamit a gyerekek, ha már kifizetek egy vagyon gyerektartást" - tehát szó nincs készített ajándékokról, vásárlásról van szó.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!