Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért hiszi azt mindenki, hogy ha az anya nem drogos, nem iszik, nem pasizik akkor 100%, hogy Ő kapja a gyereket?
Ez ugyanis nem igaz!
2 éve küzdök a gyerekeimért. A férjem nem hajlandó válni, betegesen ragaszkodik hozzám. A gyerekelhelyezési perben mindent elkövetett, hogy alám kavarjon pedig nem iszom, nem drogozom, nem járok szórakozni. Rendes, jól fizető munkahelyem van, ellátom a háztartást és a gyerekeim.Úgy érzem példaértékű anya vagyok, csak elegem lett a férjem lelki terrorjából, hazugságaiból, felelőtlen viselkedéséből.A vizsgálatok mellettem szólnak mégis mindent megfellebbeznek és lehetőséget is kapnak rá, pedig a bíróságon is "bemutatkozott" már. Nekem egyáltalán nincs könnyű dolgom, pedig tényleg nincsenek a kérdésben feltett problémáim.
Egyeske, neked kéne két nagy pofon, hogy magadhoz térj. Istenem, hol élünk? Mi a francnak válaszolnak SEGÍTSÉGKÉRŐ, TANÁCSKÉRŐ kérdésekre ilyen aljaemberek?
Kérdező: gondolom azért hiszik ezt, mert még nem voltak ilyen helyzetben, környezetükben sincs ilyen, és így képzelik el automatikusan. Az is lehet, hogy a volt férjed lefizetett valakit a bíróságon, azért húzódik az ügy - sokszor lehet ilyet is hallani itt Magyarországon.
Nem "hiszik" ezt, és nem is mindenki, és nem is 100%, csak 9x%. Az viszont egy statisztikai adat egy oszlopban. Tény. Ennyi volt az adott évben. Úgy is mondhatjuk, ez a tapasztalat.
A férjed vagy nagyon szereti a gyerekeit, vagy nagyon utál téged, vagy valami lelki problémája van, ami miatt ezt teszi. Vagy ezek bármilyen arányú keveréke. Az élet ritkán vegytiszta.
Ettől még sajnálhatod magad, megpróbálhatod sajnáltatni is magad, mi meg vagy sajnálunk, vagy nem, ki-ki eldöntheti.
Én például azért nem sajnállak, mert a kérdés alapján te már sajnálod magad éppen eléggé. És ez az önsajnálat szerintem nem hasznos. Ez egy nem-valódi érzés. A valódi érzések akár pozitívak, akár negatívak a szó hétköznapi értelmében, mindig arra ösztönzik azt, akiben keletkeznek, hogy tegyen valamit. A nem-valódi érzések éppen ellenkezőleg, arra ösztönöznek, hogy maradj benne ebben az érzésben, ne tegyél semmit, jó ez így. (Példa az önsajnálat - depresszív érzések.)
A pofozkodást nem támogatom, de valami tényleg nem ártana, ami kibillent ebből a helyzetedből téged!
Ha továbblépsz, akkor majd olyasmi kérdést fogsz feltenni ugyanezzel a helyzettel kapcsolatban, hogy "mit lehetne tenni...???" Ha majd ilyen gondolataid jönnek, tudhatod, jó úton jársz.
sajnálom ami veled van, az van h a pasik 90%-ban válás esetén nem akarják nevelni a gyereket, a fennmaradó 10%-ban meg vannak akik alkalmasak, ill. alkalmasabbak, vannak akik borsot akarnak törni a feleségük orra alá.....
az én exemnek is volt egy kirohanása az ügyvéhez, de neki azt mondta, h az egy éves gyerek felülgyeletére ne nagyon számítson, ő bele is nyugodott, igaz, csak engem akart bántani,nem akarta ő a gyereket.
Igazából ha egy gyilkosnak jó ügyvédje van akkor lehet egy hónap múlva szabadlábon, így nem is kell csodálkozni, h egy "egyszerű" gyermekelhelyezési pert meg lehet bundázni.....ez az igazságszolgáltatás....
kitartást és sok sikert!
Kedves 12:09-es!
Más szemében a szálkát...
Nézzük, csak mit írtál?
"itt nem ez a dolguk" = te biztosan jobban tudod, kinek mi a dolga itt.
"a jellemét feltérképezzék" = ez sokat bír segíteni, sajnos neked ezzel kapcsolatban negatív érzelmeid vannak.
"ők a lexarabb emberek" = látod, ez a mások feletti ítélkezés, és nem az, ha valaki leírja, hogy mit lát a kérdés feltevésében, illetve szerinte merre kellene/lehetne továbblépni.
Ezek alapján kívánok neked további kellemes mocskolódást! Remélem, ettől neked legalább annyira jó az életed, mint nekem a sajátom. Ha mégsem, máris tudod, hol keresd a választ: magadban!
A 11:59- nek üzenem. Köszönöm nem kell sajnálni. Én sem sajnálom magam, egyszerűen csak az érzéseim írtam le. Az ember ezen az oldalon elsősorban együttérzésre és a kérdéseinek a megválaszolására számít. Én tudom hol hibáztam, azt is tudom mi lesz a következő lépésem. Megtanultam a céljaimért küzdeni és soha nem szoktam feladni. A férjem nagyon szereti a gyermekeim, sőt engem is szeret-állítólag-,igen valóban lelki problémái vannak, amiket csak saját maga tud megoldani.
Az emberek nem azért kérnek segítséget, mert sajnáltatják magukat, hanem néha elég nekik az is ha megbeszélhetik a problémáikat hasonló gonddal küzdő emberekkel. Ha Neked nincs hasonló tapasztalatod, akkor inkább örülj, mint mások lelki világába taposol. További szép napot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!