Mi az ami miatt elválnál?

Történt egy megcsalás de akkor még nem váltunk el. (Utólag hiba volt)

Aztán teltek az évek és a kapcsolatunk semmivel sem lett jobb, befásult unalmas öreges lett. Kezdtem beletörődni a sivár életembe, és kedvem sem volt már változtatni.

Aztán jött valaki akit megismertem és mindent megváltoztatott, és rájöttem, hogy előttem áll még az egész élet és lehetek boldog.

így elváltam.

Ami miatt elváltam: az évek alatt más-más úton haladtunk tovább érzelmileg/lelkileg, ennek következtében mások lettek az igényeink is.

Próbáltunk egymás felé közelíteni (szakember segítségével is, igen), de nem tudtuk visszafordítani, nem sikerült a visszatalálás egymáshoz már.

Úgy érzem mindketten tettünk erőfeszítéseket, de a házasságunk minőségének emeléséhez már nem volt elegendő.

Így normálisan, békében, tisztelettel váltunk el és én nem bánom az eltelt éveket, sőt.

A válással egy nem optimális helyzetben a lehető legjobb döntést hoztuk, akkor és ma is így látom.

Ilyen is van, hogy nem kell késdobálós, megcsalós, tisztességtelen, igénytelen drámákra gondolni.

Ami miatt egyébként a fentieken túl azonnal, gondolkodás nélkül válnék: az a méltatlan kapcsolat. Legyen az bármiféle hazugság, csalás (akár pénzügyekben pl. valaki eluzsorázza a közös otthont) vagy másik nővel folytat viszonyt, vagy tettlegesség, trágárság, alpári, igénytelen stílus stb.

Ha a társam beteg lenne, önhibáján kívül kerülne nehéz helyzetbe (munkanélküli, rokkant stb.) akkor természetesen nem.

A pszichiátriai és szenvedélybetegségnél már nem vagyok ennyire határozott: bár ezeknek az állapotoknak épp a betegségtudat és a belátás hiánya egy ismérvük, de én egészen addig próbálnék segíteni, támasz lenni, ameddig a másik is igyekezne ebből kitörni, megoldást találni, kezelést vállalni stb. Amikor már saját maga nem képes tenni önmagáért, akkor már én sem tudnék mellette teljes szívvel állni, sajnálom.

39N

Nálam eleve rossz döntés volt, hogy hozzámentem, mindenki mondta, ne menj hozzá nem hozzád való, én reménykedtem, hogy minden jó lesz és boldog leszek.

De sajnos nem.

Lett egy fiúnk majd egy lányunk is a gyerekek azt hittem változtatnak a kapcsolaton, sajnos nem változtattak.

Megszokottá vált a kapcsolat, sajnos csak a gyerekek jelentettek boldogságot nekem.

Volt, hogy már mondtam, hogy el akarok válni de nem engedett el, és vita lett háború a gyerekek miatt persze hirtelen érdekes volt akkor már a férjemnek a gyerek mindaddig le se tojta őket.

Próbáltuk rendbehozni javítani újítani, frissességet bevinni a házasságba semmi sem működött.

Nem volt hová mennem, majd visszamentem dolgozni, mikor a gyerekek oviba kerültek.

Majd semmit sem javult a helyzetünk sorozatos viták minden nap, megszokottá vált unalmassá egyhangúvá, mintha már nem is haza mentem volna hanem egy rideg börtönbe.

hiányzott minden nem volt szeretet , törődés, a szex végképp nem volt jó, elrontottam....nagyon elrontottam, de késő bánat.

végül nem bírtam tovább 40 évesen elváltam. Tavaly.

De nekem is jött egy férfi az életembe úgy valahogy könnyebb volt a váltás.