30-as évei végén lévő, kisgyermekes anyák akik elváltatok, hogyan sikerült átvészelni?

Mennyi idősek a gyerekeitek? Nem félnek, rémülnek meg ilyenkor, amikor látják az apjukat kiborulni?

Nekem félelmetes amit leírtál.

Na, ez tényleg más megvilágításba helyezi a dolgot!

Hm, hm.

Kicsit OFF: Ha a vendégsereg egyik tagja lettem volna, akkor éles hangon megmondtam volna neki, hogy ha valaki olyan hülye, hogy a telefonját az étkezőasztalon tartja, az meg is érdemli, hogy ráfolyjon az étel/ital! A történtek miatt egyedül saját magára haragudhat! (Nyilván te, kérdező, nem akadtál ki azon, hogy abroszra folyt a saláta.)

Nos, ha ilyen géneket örökölt, akkor tényleg mondd el neki, hogy vagy elmegy pszichiáterhez, vagy elválsz tőle már csak a gyerekek érdekében is.

Egyébként ilyenkor apja, anyja sem tud hatni rá?

Illetve szerinted ők (szülei) tudnának segíteni rábeszélni, hogy orvoshoz forduljon?

Mindenesetre, ha elválsz tőle, akkor - bár tudom, drága a maszek pszichológus - addig semmiképp se kezdj másik párkapcsolatba, amíg TE nem mész el pszichológushoz. Ui. hidd el, nem véletlen, hogy ilyen embert vonzottál be! Még akkor is, ha nem láttad ezt rajta. Ezek tudat alatti dolgok. Szóval mindenképp meg kéne értened, miért ilyen embert vonzottál be, és hogyan változz meg, hogy legközelebb ne ilyet vonzz be.

Nem akarok kötözködni, nincs tapasztalatom válás/gyerekek terén, de valamin nagyon megakadt a szemem.

"mosok, főzök, takarítok, nevelem a gyerekeket."

Azt elárulnád miért te csinálod mindezt? Mert ha egyedül te csinálod, akkor utána is takarítasz, utána is főzöl stb. Miért? A gyerekek az ő gyerekei is. Az ő dolga is a nevelésük. A háztartást miért egyedül vezeted? Miért nem veszi ki a részét a férjed is belőle?