30-as évei végén lévő, kisgyermekes anyák akik elváltatok, hogyan sikerült átvészelni?

Hidd el, hogy egyedül jobb lesz,mint félelemben élni. A kisgyereknek is jobb a békesség,a biztonság. Erős leszel,bízz magadban! Ennél minden jobb, és a gyermekeknek is az a jó,ha olyan környezetben nő fel, ahol a szeretetet látja.

Elindulni nem lesz könnyű,de a korod semmiben sem akadályozzon! :) Csak tudd azt, hogy érdemes vagy egy szerető kapcsolatra és boldog családra! Sok erőt és minden jót Neked!

33 évesen váltam, két gyerekkel, akkor voltak 10 és 5 évesek.

Nálunk addig minden szép és jó volt, amíg le nem bukott, hogy félrelép...

Lehet, hogy azért, mert nem volt előtte több év, amíg "lett volna idő tönkremenni", vagy pont a dolog hirtelensége miatt, de meglepően könnyen túlléptem a dolgon.

A meglepőt úgy értem, hogy én is arra számítottam, hogy sokáig fogom nyalogatni a sebeimet, évekig depis leszek, de ehhez képest nem. Az első egy hét valami borzalom volt, nem ettem, nem aludtam, (nagyjából ezt várta mindenki), aztán hétvégén valami bekattant nálam.

Ebben nagy segítség volt, hogy az exem is elismerte, hogy velem nem volt gond, csak egy év udvarlás után nem tudott már nemet mondani a kolléganőjének, és rettentően bánja az egészet.

Meg persze rájöttem, hogy szingli vagyok, és ennek vannak előnyei is. ;)

Kihasználtam, hogy nem kell senkihez alkalmazkodni. Egész nyáron mentem a gyerekekkel mindenfelé: rendezvényekre, kirándulni, a tóra fürdeni, vagy csak sétálni alkonyatkor. Azt kell mondjam, hogy jobb volt. Az exemmel sose lehetett kimozdulni, akkor is mire a buszmegállóig jutottunk, már ordított a gyerekkel, aztán kiakadtam én is, kb. egy percet nem éreztük jól magunkat.

Voltak persze "áldozatok", pl. pár hónapig vállaltam másodállást (call centert egy ingatlanos cégnek, napi fél-egy órás munkával leegyeztettem annyi címet, amennyit kellett.) Aztán inkább munkahelyet váltottam, jobb fizetésért.

Nekem nagy könnyebbség volt, hogy a nagyi (anyám) nem dolgozik, és vállalta az unokákat, ha dolgoztam. Nem kellett azon idegeskedni, hogy mi van velük, ki hozza el őket, mi lesz ha lebetegednek.

Annyit tudok neked tanácsolni, hogy gondold végig a lehetőségeidet. Pl. ha több fizetésből jönnétek ki, akár már most kezdj el új állást keresni, vagy ha a gyerekfelügyelet nem lesz megoldható, akkor azt megoldani.

Van egy gyereked, ami nagyon fontos. Nem leszel egyedül, lesz aki átölel, lesz akiért erősnek kell lenni. Ez nagy előny!

Ha úgy érzed, hogy minden kört lefutottál, és nem fogod visszaengedni akkor se, ha leígéri a csillagokat az égről, és később se fogod megbánni, akkor jobb megoldás nincs. De a ti esetetekben nagyon jól gondold meg, mert ha bármikor megszorulsz, beüt valami váratlan, akkor elsőre a fejedhez fogják vágni, hogy te akartad, hát oldd meg! Ez érvényes a férjedre és a családtagokra is.

Főleg úgy, ha még szereted. Mert a válásnak van ám egy olyan mellékhatása, hogy a férjedet egy idő után mással fogod látni. Lehet hogy olyannal, akivel boldogabb lesz ő is. Azt is el kell tudni viselni. De ha nem engeded el, akkor ebbe bele fogsz roppanni. (Látom az exemen...)

Akkor nem "művészet" kimondani, hogy vége, ha elég egyértelműen megbocsájthatatlan történik. Megüt, megüti a gyereket, félrelép, stb. De ha "csak" nehéz mellette, egyébként meg szereted, akkor az ott nincs lezárva. Nincs meg az a konkrét pont ami miatt azt mondod, hogy eddig és netovább. Ráadásul most nem érzed súlyát, de úgy válni, hogy te vagy a "hibás", te akartál válni, nem lesz egyszerű. Sokan fognak támadni. Ezt is mérlegeld, mikor belevágsz, mert nem mindegy, hogy támogat a családod, a barátaid melléd állnak, vagy sem.

Ez főleg akkor érdekes kérdés, ha eddig csendben szenvedtél, kifelé ment a színház, hogy óóóó, hát ti jól megvagytok. Aztán meg most derül ki, hogy megromlott a cukormáz.

Teljesen szemelyiseg fuggo h mennyire leszel magad alatt ..

De ha ugy gondolod h vege akkor elore gondolkodj ...

Tegyel felre amennyit tudsz

Keress jobb munkat idoben penzben

Keress lakhatast

Anno en is ezt csinaltam fel ev eleg volt erre

Elkoltoztem emailon irtam meg neki h mit lerek gyerektartast es mi legyen a vagyonnal ...

Nyugi semmi extra nem volt benne :-)

A haz nala maradt en a megtakaritast lertem ami 2 milla volt az egyik kocsit amit amugy is hasznaltam es az ingosagaimat

Ennyi eleg volt az ujra kezdeshez

Engem teljesen lefoglat h ujra rendezzem az eletem es a gyerekeket is

Nagyon le lett pontozva (nullázva) 4-es, pedig jogos dolgokat feszeget.

Kérdező!

Ha nem volt ilyen a férjed, amikor hozzámentél, akkor ezt hoztad ki belőle? Azelőtt képes volt kimutatni az érzéseit, aztán melletted képtelenné vált? Biztos, hogy ebben semmi felelősséged nincs?

Írod, pszichiátert javasoltál neki. Miért, elmebetegnek tartod? Csodálod, hogy erre nem volt nyitott?

Szerintem sokkal tapintatosabb és egyben célravezetőbb lenne azt javasolni, hogy ketten együtt (!!!) menjetek el párterápiára pszichológushoz (nem pszichiáterhez). És ne abból indulj ki, hogy te biztosan mindent jól csináltál, és a galád férjed az egyedüli oka a házasságod megromlásának.

Már csak a kisgyerek érdekében is meg kéne próbálni helyrehozni a házasságodat, mielőtt végleg feladod. Hiszen a nyitókérdésben is azt írtad: nagyon szereted.

Aki azt mondja, hogy ez nem súlyos, az még nem élt együtt ilyen emberrel.

Ez konkrétan elviselhetetlen.

A baj az, hogyha nem akar rajta változtatni.

Úgyhogy egyetértek a pszichiáter javaslattal, szerintem egyáltalán nem túlzás. Egyébként annyit a párterápiáról meg a pszichológusokról, hogy vannak dolgok, amik annyira súlyosak, hogy csak orvos tudja kezelni, és csak a pszichiáter orvos a fent felsoroltak közül. A pszichiáter egyébként mindkét féllel beszélget, a feleséggel is, mikor a családi anamnézist felveszi, úgyhogy ez sem lehet ellenérv.

De ha nem akar elmenni szakemberhez, az azért van, mert ő nem érzi, hogy probléma van vele.

És ha nem érzi, hogy probléma lenne vele, akkor mindaddig te leszel a hibás mindenben, hogy ezt mered állítani.

És ha el mered hagyni, az ő szemében akkor is örökké te leszel a hibás...