Volt akinél utolsó csepp az anyós volt?

hát először a férjem nagyon az anyját "pártolta", h tisztelet meg stb......tegnap a nagy balhé után átjött egy havereja is beszélgetni, igazolást akart, h jól gondolja, aztán a barátja meg jól megmondta, h nekem van igazam és jó lenne ha leállítaná az anyját, ill. mellém kellett volna állnia, tegnap este óta szinte könyörög, h mondjam h hogy legyen és ő megteszi, ha választania kell minket választ,na de tényleg sokszor volt már ilyesmi szituáció....csak nem ennyire durva. Szerintem nem működik úgy egy kapcsolat, h a családdal fasírtban vagyunk. Én megmondtam h nem kérek bocsánatot, mert nem érzem, h kéne és ha az anyós úgy gondolná (nem fogja) h kér, azt sem tartanám őszintének a nagy k@rva anyázás után, szerintem egy 50 éves ember szűrje meg a szavait. Egyébként a férjem mondta, h a lakásos dolgot nem úgy értette, mert később beszéltek telefonon szóval más ő is visszakozik......persze ő is rájött gondolom, h ezek után mikor láthatják az unokát...

köszi a válaszokat, várok még hozzászólásokat

az évek alatt összegyűlt düh egyszerre tört felszínre, talán az volt az anyósom szerencséje, h a gyereket le kellett ápolnom és így volt egy kis időm lenyugodni.

nekem is fiam van és szörnyű dolognak tartom, h egyes anyák tönkre teszik a fiuk életét azzal, h úgy gondolják, h egy gyerek örökre az ő tulajdonuk és bármit tehetnek vele és ennél csak az a durvább, amikor a választott párról is úgy gondolják, h majd ők jól megmondják. mindenképp jó lecke és egy életre megtanultam, h én ne legyek ilyen a fiammal, mert már látom h mit okoz egy ilyen anya. a férjem már minket akar, de már nem tudok hinni neki, vissza a feladónak.

az utolsónak sok sikert kívánok a házasságához!