Hogyan mondjam meg anyukamnal hogy a ferjem bantalmaz, es hogy el akarok tole valni? Idos asszony mar es nem akarom hogy szenvedjen miattam.

Nem bántani szeretnélek még én is, de nekem olyan érzésem van, mintha kifogásokat keresnél, hogy még miért nem tudod ott hagyni a férjedet. Ebbe ne keverj bele senkit, ne hivatkozz anyukádra, gyerekekre, anyagira stb. Ezt a döntést neked kell meghoznod, más nem léphet helyetted. Hidd el, minél tovább húzod ezt, annál nehezebb lesz kiszállnod ebből a kapcsolatból. Ezt látja a férjed is, ezzel csak erősíted benne, hogy veled bármit megtehet, úgyse lépsz semmit.

nem értelek titeket.téma,hogy üssön?nincs ilyen az egy undorító gyáva p..atkány aki meg üt egy nőt.

De de lehet indokolni a verést! Ajaj! Már láttam, sőt jegyzőkönyveztem is. Bár én kifogásnak tartom. Csak úgy nem verekszik senki. Valami kiválthatta. Rossz gyerekkor, s aztán egy számára bután megélt mondat. Ha leírná a tegnapi történetet, hogy hogyan történt talán több mindent is lehetne tanácsolni.

Na nehogymár az igazolja a verést, hogy a nő előtte mondott valami "provokatívat"! Különben is, a határ mindenkinek máshol van, hogy mi számít provokatívnak: trágár szidalom, vagy pusztán az, hogy ha nem engedelmeskedik szolgai módon, és saját akaratot, saját véleményt, saját igényt mer megfogalmazni?! A verést semmi nem igazolja! Ha nem tetszik a férfinak a felesége viselkedése, van lehetősége elválni.

OFF Létezik szóbeli bántalmazás is. Csak arról nehezebben vehető látlelet. ON

Őszintén. Hidd el, anyukád mindenben melletted fog állni és segíteni fog. Biztosan fájni fog a szíve, de hát ez evidens egy igazi anyánál. De ettől még nem szabad homokba dugni a fejed. Mivel úgyis válni készülsz, ezért vagy így vagy úgy, de tudomást fog szerezni a dologról és meg fogja kérdezni, hogy mi vezetett idáig. Biztosan nem lesz könnyű, de én becsüllek amiatt, mert mersz lépni a második ilyen után, sok nő nem mer lépni vagy saját magát hibáztatja, amit végül el is hisz. Nem teljesen ilyen szitu volt, de amikor én váltam, akkor amikor elmondtam anyukámnak meg apukámnak, nagyon fájt a szívük, hiszen a gyermekük vagyok, de elmagyaráztam miért költözök el a volt férjemtől (nem agresszivitás, nem ital, nem megcsalás, hanem nem értettünk egyet fontos kérdésekben, pl. gyerek) és hogy már évek óta rossz házasságban élünk, két idegenként egymás mellett. Megértették és elfogadták. És utána megtaláltam a boldogságot, a mai napig hangoztatják anyuék, hogy milyen jó, hogy akkor léptem, pedig majd megszakadt a szívük. Szóval őszintén és bátran! Sok sikert!