Mit kéne tennem? Mi lenne a helyes út? Nem akarom azt hogy szenvedjen. Nem bírnám ki azt, hogy megszünjön létezni az életemből, de azt se hogy együtt legyünk még több évig.

Több mint 3és fél éve vagyok együtt a fiúval. Nagyon rendes,próbál mindig a kedvembe járni még máig is,persze voltak neki is dolgai amik nekem nem tetszettek,de nagyon hűséges. az első 2év nagyon jól ment,bár eléggé fiatal voltam..Nagyon szép emlékeket gyűjtöttünk 1másnak közösen. Az utolsó 1évbe már nem nagyon lángolt a szerelem (én részemről),nem kívántam már úgy,ahogy eddig, egyre kevesebbszer volt csók is.. Leginkább olyan lett a kapcsolatunk mint 2 nagyon jó barát,de persze ez neki nem tetszett amit meg is értek. Sokszor szakítottunk már,amit én kezdeményeztem a sok veszekedés és a nézeteltérések miatt, ugye bár én miattam is sokat veszekedtünk hisz nagyon sokszor magamba voltam fordulva amit ő már nem bírt amit ismét megértek. De mindig újra összejöttünk mert ő sem bírta és én se egymás nélkül (haverokat,kapcsolatokat dobtunk el, és így magunkra maradtunk úgy mond idézőjelbe) Most megint elmondtam neki hogy nem szeretnék továbbra vele maradni, mert az egész fiatal koromat elveszi ez a sok idő, és annyi veszekedés van, hogy nem éri meg,főleg ha már nem érzek lángot,szerelmet...De belülről én is sírva fakadok,miért érzek így,miért nem tudom még máig is szeretni őt tiszta szívemből,pedig annyira jó ember,és annyira hasonlítunk /lelki társak is vagyunk.Viszont nem akarom hogy szenvedjen. Azt mondta nem bírja ki nélkülem,meg akar halni, nem tudja értékelni az életet,viszont én ilyenkor mit csináljak? Nincs senkije a családján kivül,1 barátja van akire tudna támaszkodni de az meg mesze lakik...És tényleg nem akarom h miattam szenvedjen, nekem se jó ez így,de kicsit 1edül szeretnék lenni..:(((((

Bocsánat hogy hosszú lett! :(