Itt ülök sírva a gép előtt. Össze szeretném szedni magam, de most nem megy. Hogy lehetnék túl már rajta?

Oké,már vártam,hogy mikor dorongolnak le.Akkor tisztázzuk.Mióta apuka elment,egyszer hívtam fel,most pénteken,miután kijöttünk az orvostól,és elmondtam,hogy beteg a baba.Előtte és utána is minden egyes alkalommal ő hívott fel,de ha elolvastátok volna rendesen azt,amit írtam,az igeragozásból ez világosan kiderült:).

És azért még nem vagyok mentálisan beteg szerintem,mert normális keretek közt a gyerek érdekeit szem előtt tartva szeretném a kapcsolatunkat kezelni.Amit leírtam a fürdetésről és altatásról,olyat másoknál láttam,és remekül működött.És nem az ágyamba sem akarom befektetni,gondoljátok,miután más nővel hentergett lenne gusztusom hozzá?Mint férfi enyhe émelygésen kívül mást nem vált ki belőlem.

A két hetenkénti láthatás a gyerekeknek a legrosszabb,sajnos ilyet viszont már nagyon sokat láttam.A kisfiamat meg nem akarom ezzel büntetni.Sokkal kiegyensúlyozottabb,ha többször látja az apukáját.

A volt férjem most már nem szeretem,azaz nem vagyok szerelmes belé,viszont gyűlölni sem akarom,mert az meg nem vezet sehová.De az is biztos,hogy mikor elköltözött,már régen kilépett a házasságunkból,én meg még küzdöttem érte és a családunkért.Ha ezért megvetendő vagyok,vagy nem normális,hát vállalom.

Remélem most büszkék lesztek rám lányok,ha volt hímnemű hozzászóló,akkor ő is:).Mikor most este apuka haza hozta a kisfiamat,szépen elmondtam mindent.Hogy bár lehet,hogy nála így jött ki az aggódás,de ezt nekem már sem kötelességem sem kedvem többé elviselni,és ilyen esetben maximum a segítségét ajánlhatja fel,és megköszönheti,hogy ápolom a beteg babát és őt meg folyamatosan tájékoztatom -amikor felhív:)- az állapotáról.És nem remegett közben a hangom,nem lett könnyes a szemem,talán még higgadt is voltam.Erre ő -a baba mögé bújva,nem nézett rám közben- azt mondta,hogy az természetes is, amit én csinálok (ápolás,virrasztás,tájékoztatás),mert nekem ez a kötelességem.Erre azt mondtam,hogy neki mint apának is vannak kötelességei,ha már ő akart mindenből rész vállalni,és ezek a kötelességek ne a másik elcsigázott fél kritizálásában merüljenek ki.És azt is megmondtam,hogy szokjon hozzá,hogy ezentúl nem hagyom magam bántani,megalázni.Ő végig a baba mögé bújt,és a végén azt mondta,hogy jó.És elment.Azért kicsit megkönnyebbültem.Talán ez nem volt más csak egy pici lépés,de bízom benne,hogy lesz még több is.

Az utolsó hozzászóló írta,hogy legyek távolságtartóbb vele.Akármikor hívott, vagy találkoztunk, mindig próbáltam csak a gyerekre koncentrálva távolságtartóan beszélni vele.Erre meg azt vágta a fejemhez,hogy nem mindenki olyan kimért robot,mint én.Na,akkor most mi a jó?