Miért az az alap, hogy a férfi épített fel mindent a házasság alatt, és a válással az exfeleség kisemmizi?

Ezt mostanában elég sokat olvasom itt is, meg nekem is próbáltak már pampogni erről.

Nálunk az volt a helyzet, hogy nekem már volt egy házam a házasság előtt. Örököltem, és nagyon hálás vagyok érte a szüleimnek, hogy segítettek kifesteni, javítgatni. Sosem állítanám, hogy 100% saját erő, de a férjemnek semmi köze nem volt hozzá, amikor beköltözött.

Azt se mondhatnám, hogy az öreg házban mindent felújított, mert kb. 10 év alatt egyszer lett újrafestve minden helyiség, de volt pocsék konnektor, lógó vezeték, leesett csempe meg egyebek, és pont úgy is maradt. Tehát azt se mondhatom, hogy mennyi munkát tett bele.

De az se volt ritka, mikor én nyírtam füvet, vágtam a fát, vagy ástam a kertet. (Mai napig nem értem, hogy bírtam ki 10 évig ilyen lusta alakkal.)

Született két gyerekünk, én GYED-et kaptam, ami nem rossz összeg, tehát azt se mondhatom, hogy addig eltartott. Az is előfordult, ha megszorultunk, ő túlórázni se volt hajlandó, míg én két munkahelyen dolgoztam.

Így anyagilag sem mondhatom, hogy sokkal jobban jártam, mert amíg nem dolgoztam, eltartott.

Egyébként ha elvesztettem a munkám, szerencsére két hétnél tovább sosem voltam munkanélküli. Ezt le is kopogom!!

Válásra azért került sor, mert lebukott, hogy elég bizalmas viszonyba került egy kolléganőjével. Erről lehet vitatkozni, kinek mi a megcsalás, nekem pont elég is volt annyi, amire bizonyítékom volt.

Válás után teljesen normális, hogy továbbra is felelősséggel tartozik a két közös gyerekért, és gyerektartást fizet. Az előírt, bíróság által megítélt összeget, se többet, se kevesebbet. Tudom, hogy többet kapok a minimumnál, de még így sem fedezi a két gyerekekre fordított kiadások felét sem.

Jelenleg a szüleinél lakik, és úgy nézem, ez belátható időn belül nem változik.

Erre most sok ismerősnek sír, hogy csak lehúzom, kisemmiztem. Itt hagyta nekem a házat, ő meg nem tud hova menni. Bezzeg én dőzsölök a gyerektartásból.

Ehhez annyit fűznék még hozzá, hogy mikor elköltözött (vagy kidobtam, erről is lehet vitázni), elkezdtem új állás után nézni. Az irodai munkám feladtam, két gyerek mellett elvállaltam egy folyamatos, több műszakos munkát egy gyárban, így jelenleg többet keresek. Cserében sokkal nehezebb a gyerekeket ellátni, és szükségem van a szüleim segítségére. De nem sírtam, hanem léptem.

Nem viselt meg a válás, nem törtem össze, hamar talpra álltam, átszerveztem az életem, és eltartom a gyerekeket.

Ő összetört, anyagilag padlón van (amennyit dohányzik, nem csoda), és mindenért engem hibáztat.

És sok ismeretlen ismerős is nekem ugrik, hogy ugye akkor jó volt, mikor otthagyta a házat? Milyen jó, hogy az én házam meghagyta nekem, én kérek elnézést.

Jó pár hónapja összejöttem egy férfival, összeköltöztünk, lassan esküvő. Ugye közös kasszán vagyunk.

Nem tagadom, hogy könnyebb ketten.

Exem a nővel tartja a kapcsolatot, de inkább csak hagyja magát lehúzni: cipőt vesz, elviszi ide-oda, nem igazán jön ki jól belőle anyagilag, nem élnek együtt.

Most persze tüzet fúj, hogy ő innentől nem fizet gyerektartást, mert mire fel fizessen?! Tartsa el a gyerekeket a "bikám".

Ellenben még mindig az ő gyerekei, és kénytelen gyerektartást fizetni.

Ezért is én vagyok a szemét. De úgy gondolom, nekem is jogom van új életet kezdeni, csak megválogatom, kivel.

A vőlegényem felújította a fürdőt, a konyhát, ez külön vörös posztó, mert én egyre jobban élek, ő meg nem jut egyről a kettőre. (Ellenben látom, hogy ha egy férfi akar, mennyi mindent képes megcsinálni pár héten belül.)

Benne sem volt semmi szánalom, mikor egyedül neveltem a gyerekeket, és nem volt hónapokig internet meg tévé, vagy nem tudtam fizetni a mobilszámlát a gyereknek, és lemondtam. Ezen lehet spórolni, a kaján már nem tudtam. Az se érdekelte, mikor 60 ezerért csináltattam szemüveget, meg 110-ért fogszabályzót, mert muszáj.

Sokszor csak reggelit és vacsorát ettem, munkába egy zsömlét se tudtam vinni, mert nem jutott.

Kilábaltam, megoldottam egyedül.

Most engem hol érdekel, hogy az exférjem nem tudja megoldani az életét, mert mire kifizeti a gyerektartást, lejattol a szüleinek, alig marad valamije?

De NEM semmiztem ki, nem hagyta itt nekem a HÁZÁT, nem ő tartja el egyedül az egész családot. Bár szívesen hangoztatja.

Egyszerűen az van, hogy hozott egy sporttáskányi ruhát, mikor jött, és mikor ment, volt egy sporttáskányi ruhája, amit vitt.