Mennyire viselte meg a gyerekeket a válás?

A változástól mindenki fél. Egyszer olvastam, hogy váláskor a gyereknek azt kell elmagyarázni pontosan, hogy őt hogyan fogja érinteni a dolog, milyen lesz az élete, mire számítson. Nem az a lényeg, hogy a felnőttek élete hogyan változik, nem érdeklik őket a magyarázatok, indokok, nem kell túlbonyolítani. Annyi érdekli, hogy VELE mi fog pontosan történni. Ha ezt el tudod magyarázni és el tudja fogadni, akkor nem lesz gond!

Az meg természetes, hogy először picit megijed! Nálunk ez volt: hiába alig volt kapcsolat az apjával, mégis ijesztő volt a gyermekem számára a változás! Aztán szépen elmagyaráztuk, hogy pontosan mire számítson, mi fog történni, mikor lesz az apjával, mit fognak csinálni, lesz nála saját szobája, stb. Amikor ezeket elmondtuk, akkor megnyugodott.

Összességében sokkal jobb lett a gyermekünk kapcsolata mindkettőnkkel. Persze fontos, hogy ne használjuk eszközként egymás ellen.

Kb hasonló korúak voltunk mikor a szüleink elváltak, maximum 1 évvel fiatalabbak. Őszintén szólva egyáltalán nem emlékszem, hogyan fogadtam a dolgot és arra se, hogy nagyon megviselt volna. Jóban maradtak a szüleim, sokat találkoztunk apukámmal is.

Később csak az zavart, hogy apám egy kretén nőt talált magának. Anyukám barátaival nem volt semmi gond.

A lényeg, hogy ne hazudj! Amikor 7 éves voltam a szüleim elváltak. De nekem csak azt mondták, hogy anyával nyaralni megyünk.. Csak fura volt, hogy az egész ház ki lett pakolva, apám sírva az ablakból integet... 400 km-re elköltöztünk de azóta már 3000 km-re, külföldön. Nem tudom mi ez a menekülés anyámnál. Most 16 vagyok. És évente járok apámhoz.

A lényeg, hogy mindent többször magyarázzatok el a gyerekeknek.

Előző vagyok, ez lemaradt:

Akkor engem nem viselt meg mert még olyan fiatal voltam, hogy fel se fogtam. Valószínü a ti gyereketeknél is ez lesz. Majd tinédzser korukba rosszabb lesz nekik, más családok láttán...