85 000 A NETTÓM. Takaritok mint kényszervállalkozó. A nejem 80 000-t követel gyerektartásra, mert egyszerüen nem hiszi el hogy csak ennyit keresek. Megitélheti-e a biróság?

Mondanék bíztatót, de jogosan félsz. Minden okod megvan rá.

Lehet, hogy csak egy lehetőséged van. Eltűnni. Lehet tévedek, de úgy érzem, hogy töled már mindent elvettek, veszteni valód már nem sok van. Semmi ne legyen a neveden, és esetleg ami van, azt is írasd át más nevére. Akkor tehetetlenné válnak ellened. A gyerektartással meg ne törődj, semmi nem elég nekik. A gyerekeket már ellened fordította, így is úgyis útálnak, minek költenél rájuk?

Élj a mának, a jövődet már úgyis tönkretette.

Ennyi baromságot, amelyeket itt összehordtak a hozzászólók, ritkán olvasni. Röpködnek a százalékok, a vélemények – bár az igazsághoz nem sok közök van. Feltételezem a jószándékot, de a kevesebb néha több.

Először is, a bíróság nem anyapárti. A bírókhoz kerülő válások 90%-ában a gyerekelhelyezésről megegyeznek a szülők, általában az apák nem is igénylik azt, hogy az egyedül gyakorolják a felügyeleti jogokat. Ezekben az esetekben a bíró nem is dönthet máshogy (vagyis igen, de azok extrém esetek). Ám ott, ahol a szülői felügyeleti jogokat mindkét fél akarja, ott az arány 60-40 százalékos az anyák javára, tehát egyáltalán nem esélytelen az jellemzően hasonló kvalitású apa.

„az anya több valószínűséggel tud főzni, mosni, stb a gyerekre”

Jómagam elég kevés, az apjuk mellett éhenhalt gyerekről tudok, és a mosás sem túl bonyolult.

„Hadd ne menjen már a gyerek apukához meg az új, fiatal kis szeretőjéhez.”

Már miért ne, ha a tárgyalások folyamán az derül ki, hogy az apa alkalmasabb a nevelésre és a gyerek is jobban kötődik hozzá?

„És ha azt mondod, hogy fiúnak az apja mellett a helye, nos, tizenéves kortól én ezt abszolút pártolom. Ahogyan a bíróság is, ezért is szokta megkérdezni a gyermeket ebben a korban.”

Kb. hat éves kortól a fiú gyermeknek egyre fontosabb az apa minta, ezt a bírósági döntéseknél is latba esik.

„Félig értünk egyet. Tíz éves kor felett ezt megkérdezik a gyerektől és a gyerek dönthet. Alatta az anya kapja, ha alkalmas a gyereknevelésre.”

Talán már egyértelmű, hogy ez nem így van. Először is, a 14 éves gyerek szava döntő lehet, de a bíró még ennek ellenére is dönthet máshogy, ha úgy látja.

„Gyerekek, a megcsalásnál mindkét fél hibás.”

Ez így eléggé le van egyszerűsítve, szerintem ez ebben a formában nem igaz, de nem akarom szétoffolni a témát.

„az anya-gyerek kötődésnek meghatározó szerepe van egy gyerek életében és az első kb 10 évben ezt nem kellene megbolygatni”

Egy válás mindenképpen megbolygatja, s ha már sajnos vagy nem sajnos ez történik, legyen úgy, ahogy a gyerek(ek)nek a legjobb.

„normál esetben egy 5 éves kisfiúnak az anyjára van szüksége, ahogy az anyjáért sír az óvodában is ha valami gond van, nem az apjáért. Ez nem feminizmus, ez tény”

Normál eset? Ööö... Egy öt éves fiúnak mindkét szülőjére szüksége van, és egyáltalán nem tény, hogy (csak) az anyjáért sír az oviban.

„A gyerektartással meg ne törődj, semmi nem elég nekik. A gyerekeket már ellened fordította, így is úgyis útálnak, minek költenél rájuk?”

Csodás javaslat, tudsz még ilyen okosat? BTW én azt nem olvastam, hogy ellene nevelte volna.

34, több ember hozzászólásához reagálsz és ráadásul nagyon nem akarod érteni amit leírtak.

El is váltam (sajnos, bár nálunk nem volt probléma) és pedagógus vagyok tanultam gyerek pszichológiát is. Olyat nem állítottam, hogy egy ötéves gyereknek nincs szüksége az apjára. Ha te így értelmezed amit leírtam, akkor nem is értelmezz semmit tovább.

31: Az én elhelyezési perem 8 évig tartott, folyamatos pszichológiai vizsgálatokkal (1-9 éves koromig). Ez nem azt mutatja, hogy mindegy nekik.

Apámat szinte nem is ismertem, mert nem járt hozzám vasárnaponként, és nem is az érdekelte az elhelyezésből, hogy nekem jó legyen. Egyszerűen cezaromániás.