Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más is hibázott már úgy, hogy csak évek múlva döbbent rá?
Nemrég a holmijaim rendszerezésekor a kezembe került néhány régi papírlap és füzet, amikbe a 7-8 évvel ezelőtti várandósságom és egyben a volt páromtól való különköltözésem idején írtam ki magamból a bánatom. Rémes visszaolvasni, mennyire csőlátású, ostoba és gyenge voltam. Azzal vádoltam a gyerekem apját, hogy csak magával törődik, miközben számomra sem létezett más, csak a magzatunk. Képtelen voltam helyén kezelni a nem várt gyermekáldás okozta stresszt, a ki nem mondott kételyeket és bizonytalanságot mindkettőnkben. Persze sokszor nagyon csúnyán viselkedett, ami alól nem menti fel semmi (bántalmazó szavak, ellökött, nem jött haza, hazudott, letagadott), de én is szégyellem magam a saját viselkedésemért. Nem kellett volna annyira kapaszkodnom belé, és ellentmondást nem tűrően követelnem az apai helytállását. Nem azt mondom, hogy elnézőbbnek kellett volna lennem a bántásaival, hanem hogy eleve nem kellett volna teret adnom nekik azzal, hogy rögtön hozzáköltözöm, és családosdit játszom. Nem mentem fel a hibáinak felelőssége alól, csak aláállok én is a súlynak. Kis buta 20 éves fruska voltam. Ő pedig hiába volt bő harmincas, nem volt felkészülve ő sem erre az egészre. Ma vajon ő milyen emléket őriz magában rólam? Rémes lehettem, állandóan sírtam, a szemére hánytam minden rosszat, látványosan szenvedtem, drámáztam, veszekedtem. A mai fejemmel mindent másképp csinálnék. Terhességem vége felé elköltöztem tőle, és 1 év múlva már épp csak köszönőviszonyban voltunk a láthatások miatt. Többnyire a családjaink kommunikáltak helyettünk. Eltelt 6-7 év, anélkül hogy egyszer is beszélgettünk volna. A gyermekünk nagyszerű lány lett, mindketten imádjuk. És nem is olyan rossz apa az apja. Néhány hete lassan, fokozatosan újra felvettük a kommunikáció fonalát. Kedves, vicces, jófej, nyoma sincs az éveken át jelenvolt sértődöttségnek. Talán lehetünk még barátok.
Nagyon felszabadító volt ezt mind leírni, és jó lenne, ha a ti történeteiteket, véleményeiteket is olvashatnám a hasonló témákról.
#19
"de a lelkem kiszakad amikor az ex megkérdezi vele miert nem ilyen voltam?"
Mert akkor még nem ilyen voltál - pont az tett ilyenné, amit vele átéltél. Ha nem váltok, még ma is "csak olyan" volnál.
Az élet formál. Ez ilyen egyszerű.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!