Ha egy anya úgy látja, hogy a gyermekének jobb lenne, ha nem ismerné az apját, elítélendő?

Én bármit megadnék, ha soha nem ismertem volna az apám. Egy évet "halasztottam" az iskolakezdéssel, mert egyszerűen nem szólaltam meg, annyira lesokkolt.

Lehet, hogy ha felnő, érdeklődni fog, de kétlem, hogy hibáztatna, amiért testi-lelki biztonságban akartad felnevelni.

Hali!

Ezt te látod, te érzed. Ha azt mondod, hogy az apa rossz hatással lenne a gyermekedre, ahogy az az előző házasságából születettekkel is bebizonyosodott, akkor az első dolog kétségtelenül a gyermek érdeke lenne.

Jó, elég sok elapátlanodott gyerekről tudok itt a környezetemben, de én azt mondom, inkább ne ismerjem az apámat, ha züllött. (Az enyém mondjuk nem züllött, a maga nemében okoskodó, túlzottan intelligens ember, de rám rossz hatást gyakorolt ez a viselkedése, és gyakran vagyok azon a ponton, hogy "bárcsak ne ismerném őt!"

Ha a másik házasságából született gyerekek lelkileg tropák lettek, én nem ítéllek el, ha megvéded tőle a gyermeked. Ne neveld az apja ellen! Hogy mit gondol, azt hadd döntse el ő. Viszont azt nyugodtan mondhatod neki, hogy volt egy apja, de ő már nem él veletek, mert elhagyott. Akkor nem fogja talán akkora sokként érni őt ez az egész.

Most egyébként mennyi közötök van egymáshoz?

Ti hány évesek vagytok?

Az apa tud arról, hogy gyereke született? Ha igen, hogy fogadta a dolgot? Fizet Gyerektartást? Tud arról, amit most te itt tőlünk megkérdeztél, és fontolgatsz?

Üdv: 28/F

Szomorú, amit leírsz... :-( És az sajna még szomorúbb, hogy ennél már csak rosszabb lesz, a jövő nemzedéke uis egyre inkább elkorcsosul (tisztelet a kivételnek.)...

Az elkényeztetett, gazdag emberkék pökhendiek lesznek, a szegény lelkiismeretesek meg... szánalmas!

Márpedig a gyerektartást azt elvileg köteles lenne fizetni, ha így, ha úgy. Ha pedig alá tudod támasztani akár az előző házasságából született gyermekekkel ill. anyjuk segítségével pedig (nem tudom, milyen a viszonyotok, mennyire ismered őket...), -- vmint ha van látlelet a bántásról, akkor azzal is -- akár a láthatást is meg lehetne tiltatni neki. Én ezt így látom józan paraszti ésszel, bár pontosan én sem tudom, hogy megy ez itt manapság.

Mindenesetre sok sikert, kitartást, erőt-egészséget, és sok boldog pillanatot a picihez! (fiúcska/kislány??)

Üdv: 28/F

Sajnos az én apám is hasonló díszpéldány volt, de anyám azt gondolta, jobb, mint a semmi. Apa nélkül jobb lett volna.

Várd meg amíg nagyobb lesz a gyerek (kb. ovis kor) és ha kérdez, érdeklődik az apja iránt, akkor engedd meg, hogy találkozzanak, de csak úgy, ha te is ott vagy.

02-07 10:34-es válaszolónak.

Nem hogy joga, de kötelessége a gyerek helyett dönteni!!! Mivel egy 2 éves nem képes felmérni, hogy mi neki a legjobb, az anya KÖTELESSÉGE döntéseket hozni helyette, az ő javára. Mint ahogyan azt is eldöntheti, hogy mit ehet, mikor aludjon, mivel játsszon... A lényeg csak az, hogy a gyerek érdekeit figyelembe véve döntsön.