Nálatok hogy fogadta a csalad hogy el szeretnel válni?

Beszélgess el velük, ez a te életed nem az övék, ne akarjanak dönteni helyetted. Ha nem támogatnak, az az ő döntésük, de ne avatkozzanak akkor bele.

Nálunk anyám már elfogadta, belátta, hogy nincs más választásom, anyósék aljasak mint mindig, szemétkednek ahogy csak tudnak. De pont lesz@rom őket.

Miután a férjem úgy csalt meg, hogy gyereke lett másik nőtől, el akartam válni, erre megfenyegetett és 12éves válópert zúdított a nyakamba, a gyerektartást 8évig nem fizette, behajtókat küldött a kispárnájáért, amit állítólag nem akartunk neki odaadni. Pszichológiailag zsarolta mindhárom gyereket, hogy a háborúban vagy ellen vannak és akkor megismerik a haragját, vagy vele vannak és akkor az anyjuk feje fölül eladja a házat.

A kisebbik gyermekem a drogokba menekül, a nagy úgy lépett le külföldre, hogy csak fél év múlva adott hírt magáról.

Szóval. Egész jól viselték....

Anyósomék nem szóltak semmit. Szomorúságot láttam a szemükben, úgy köszöntünk el legutoljára, hogy nagyon sajnálják, hogy így alakultak a dolgok.

A szüleim megértették, hogy nincs tovább és bár nem voltak boldogok, hiszen én sem voltam az, de mindenben támogattak és mellettem álltak 100%-osan.

Amikor először feljött a téma, hogy válni fogunk, akkor még persze mondogatták, hogy gondoljam meg jól, de ezt leszámítva abszolút kimaradtak a témából szerencsére.

Aki nem szól időben, az utólag minek van felháborodva? Ő is partner volt ebben, akkor magára is haragszik.

Találjátok meg a saját utatok. Ha a gyerek mégnem fogja fel, nem lesz túl sok teher ez neki. Ha otthon támogatnak, talpra állsz majd megint.