Gyerek szét tudja választani a szülőket?

Szerintem nem baj, ha így éreztek. Még nem jött el az idő, hogy gyerekre vágyjatok, hogy feladjátok érte a bulit és a sok alvást. Igazából rámehet a kapcsolatotok, mert bizony egy gyerek mellett főleg, ha nincs segítség, nem igen van nyugi. PL az én sajtkukac lányom mellett 8 órában még dolgozok is, a férjem is, segítségünk nincs, mit mondjak fárasztó.

Élvezzétek ki az életet, amíg lehet és amíg jól esik. Senkit nem bántatok meg ezzel.

Szét tudja, vagy össze is kovácsolhatja, úgy lesz teljes. Úgy, ahogy más probléma is adódhat évek múlva, ami szétválaszthat. Egy a lényeg: a pároddal ugyanazt kell, akarnotok! Ha nem akartok gyereket, akkor az ketten kell, hogy ne akarjátok, és ennek nem is szabad megváltoznia! Nehogy majd pl. 10 év házasság után hirtelen megváltozzon, és egyikőtök mindenáron babát szeretne!! Sajnos láttam olyat is, hogy egyik barátnőmék ugyanígy voltak, mint ti. 7 év kapcsolat után összeházasodtak, egyáltalán nem akartak gyereket, meg is beszélték. Aztán becsúszott, de elvetették. Utána valahogy mégsem sikerült a régi kerékvágásba visszekerülni, a férfi nem tudott túllépni a dolgon, teljesen átértékelt mindent, és már mindenáron szülő szeretne volna lenni, de a barátnőm továbbra sem. Válságban vannak, ki tudja, mi lesz a vége :(

Szóval nagyon megfontolandó, hogy így az elején ezt leszögezitek, mert aztán eljön az idő, amikor nincs visszaút, vagy egyikőtök meggondolja magát!

Én maximálisan megértem azt, aki nem akar gyereket, és ez azóta van így, mióta anya vagyok! :-P

Hatalmas felelősség, önfeláldozás, és minden addigi feladás! Sok nehéz helyzetben éreztem már, hogy megbántam, és hogy nem vagyok való szülőnek, és visszasírtam a régi életünket.. :( De mégis így érzem teljesnek az életünket. A házasságunk soha nem volt veszélyben, a szex jobb, mint előtte. :)

És most nem akarlak rábeszélni, isten ments, csak a kérdésedre válaszoltam.

Egyszóval az a lényeg, hogy mindkettőtök ugyanazt akarja! Ne legyen hangyányi esélye sem, hogy meggondolja magát az egyik fél, és akkor nincs gond!

Nem mindenkinek való az anyaság. Neked/nektek kell érezni, hogy mit akartok és mit nem.

Én is imádok aludni, mondhatni lételemem. Imádok a párommal kettesben lenni csak nyugodtan. A falra tudok mászni néha egy hisztiző gyerektől. És mindezek ellenére tudom, hogy ggereket akarok, alig várom hogy anyává váljak.

És közben mégis rettegek, hogy hogyan bírom majd az éjszakázást a picivel, hogyan bírom a bezártságot, hogy nem akkor megyek bárhová, amikor akarok stb.

Tehát valaki (mint én) fel tudja adni a megszokott életét, mert vágyik egy babára, és valaki nem tudja (mint te) feladni.

És egyikkel sincs semmi probléma.

Kifoghattok olyan gyereket is, mint a mienk. 6 hetes kora ota 10-11 orat alszik ejjel, teljesen kipihent vagyok. Most nyolc honapos, osszesen ketszer volt eddig fog miatt felsiras ejjel. Bementem, bekentem, ot perc mulva akudt. 8-9 elott ritkan maszok ki az agybol.

Napkozben nem sir, sokaig magaban is eljatszik. Teljesen kipihent vagyok, ha menni akarunk valahova, szuleim vigyaznak ra. Most vizsgaidoszak es hideg van, ezert nincs idonk elmaszkalni.

De sokkal faradtabb voltam, amikor dolgoztam ey fel hetkor kotelezoen kelnem kellett. Most kipihentem felkrlek, megkavezok, utana felebred, megetetem, aztan tobbnyire gisszafekszik meg egy orara aludni.

En nem erzem, hogy kevesebb idom lenne mellette. Vagy visszuk magunkkal, vagy apja, nagSzulok vigAznak ra.

Utolsó, ehhez a gyerekhez receptet kérek, komolyan :D Piszok mákosok vagytok :D

Kérdező, szerintem senkinek sem szabadna nekiesni azért, mert nem akar gyereket. Nagyon kevés rosszabb dolgot tudok elképzelni annál, mint amikor valaki csak azért szül, mert "kell", aztán nem szereti, nyűgnek érzi a gyereket egy életen át. A gyerek nem hülye, érzékeli ezt a maga módján. Szóval nem, egyáltalán nem "kell" gyerek mindenkinek. És csak ismételni tudom az előttem szólókat: ha mindketten így éreztek, nincs itt semmi gond, nem lesz gyerek és kész, élhettek egymásnak.

Egyébként én 2 évvel vagyok idősebb nálad, a saját példámon még nem tudom neked megmondani, mennyire sínyli meg a kapcsolat a gyerekvállalást, mert még csak most várom az elsőt, nyáron fog megszületni. Most úgy gondolom, hogy jól fogjuk venni, nagyon sok szaron átmentünk már mióta együtt vagyunk, mindig nagyon tudtuk egymást segíteni, támogatni a nehéz helyzetekben (ebben volt munkanélküliség, csóróság, vetélés, egészségügyi gondok, kórház, szóval tényleg sokminden). Aztán hogy mi lesz igazából, az a jövő zenéje, de szerintem egyszerűen bízni kell egymásban és a kapcsolatban. Minket nem ijesztett meg, hogy le kell mondani dolgokról, meg kevés lesz az alvás (bár én is alvós vagyok), de nekünk mindig evidens volt, hogy lesz gyerekünk, mindig is akartunk mindketten.

Szerintem ezt a gyerek kérdést olyan szempontból azért rágjátok át, hogy a jövőben szeretnétek-e valamikor, vagy inkább nem, mert nagyon fontos, hogy ebben egyetértsetek. Ez egy olyan alapvető dolog, amiben muszáj egyetérteni, nincs kompromisszum, nem lehet vállalni is gyereket meg nem is, és bizony többnyire egy idő után rámegy a kapcsolat, ha ebben nincs egyetértés, mert az egyik fél mindenképpen boldogtalan lesz. Mindegy, hogy lesz-e gyerek vagy nem, a lényeg, hogy ugyanazt akarjátok!

A legbelsőbb magánügyetek, hogy vállaltok-e gyereket, ehhez rajtatok kívül senkinek nincs köze. Ha úgy érzitek, hogy csak akadály lenne, nyűg, ha nem tenne boldoggá titeket, akkor abszolút felesleges a saját életeteket és nem mellesleg egy gyerekét is elcseszni ezzel.

Jómagam hasonlóan vagyok vele, egyszerűen nem szeretem a gyerekeket, sohasem akartam és egyáltalán nem gondolom, hogy engem bármikor is boldoggá tehetne egy gyerek. A saját életemet akarom élni, végezni a munkámat, amit szeretek, amiért hosszú éveken át tanultam, utazni, végre élni. Nekem ez lenne a tökéletes élet, egy gyerek ebbe csak belezavarna, teher lenne- és természetesen ő is szívna meg én is, pusztán a léte miatt. Úgyhogy ne legyen bűntudatod amiatt, hogy nem akarsz gyereket, jobb ha bevallod magadnak, minthogy szülj azért, mert mindenki szül, aztán utána meg megbánod.

"A gyerekvállalás szerintem minden esetben nehéz a szülőknek, de ennek ellenére, minden szülő élete legjobb döntésének tartja azt, hogy bevállalták a gyereket. 24 évesen én sem vágytam rá, sőt még sokkal később sem, valószínűleg majd eljön az ideje, amikor majd te is szeretnél, addig nem érdemes erőltetni, amíg nem vágytok rá, sőt."

Ezek szerint csak én ismerek olyat aki olyanokat mondott h felakasztom magam meg h nem tudja h mit kezdjen a gyerekkel kelhetetlen.

"élete legjobb döntésének" Kösz jót röhögtem, inkább autót v lakást adj el ezzel a szlogennel.

Bőven elég azt látnom amikor évente 1X 3-4 napra átjönnek nagynénémék a most 7 éves uncsi tesómmal.

A gyereket le nem lehet löni, állandóan hisztizik mindenkit a kérdéseivel zaklat. Ha valamit nem kap meg akkor is megy a balhé. Tiszta Tablet függő a gyerek, azt hisz körülötte forog a világ.

És h ha épp nem érek rá a hülyeségeire akkor még neki áll feljebb. Komolyan volt olyan h megakartunk nézni Csabával 1 filmet 3 napba telt mire megnéztük mert a gyerek állandóan itt mászkált.

Szerencsétlen Csabának is látom a szemében h rossz döntést hozott, mondta is h Én is szeretek egyedül lenni" Látnod kellet volna az a segélykiáltást a szemében h hát ezt nagyon el...

Csak már nincs visszaút :( Tudod egyik barátomnak van egy mondása aki nem megy jégre sose tanul meg korcsolyázni. De és itt lényeg. Nem is esik pofára.

A másik egyik ismerősöm már 16 éves korában tudta h meleg most 24. Szóval ne beszéljen itt senki arról h majd meggondolod... bl bl bla süket duma.

Egy 20-25 éves már bőven tudja h mit akar az élettől.