Elhagyjam vagy ne?

Figyelj, itt szinte mindenki azt javasolta, hogy hagyd el, most mar csak rajtad mulik, mit lepsz, nyilvanvalo, hogy o nem fog valtozni es igazabol nem is torodik veled es a te igenyeiddel, csak azert van veled, mert te sok mindent eltursz es megteszel neki

Nekem hasonlóan rossz volt a kapcsolatom, csak még ki volt egészülve egy "kis" terrorral (szóban és lelkileg, nem fizikálisan, de nekem elég volt a lelki terror is bőven), 8 éven át folyamatosan az anyjáékkal 1 panellakásban való együttéléssel, totálisan nulla kommunikációval, csapnivalóan rossz szexuális élettel, gyermekünk irányában tanúsított teljes nemtörődömséggel, és emellett még teljesen alárendeltnek éreztem magam mellette. Sokáig csak keseregtem, panaszkodtam, sírtam itt-ott. Aztán egyszer megkaptam az arcomba, hogy amíg csak "nyavalygok", de semmit nem teszek, addig még nem fáj eléggé. Még haragudtam is legbelül, hogy méghogy nem fáj... Dehogynem, akkor már nagyon fájt és gyűlöltem az életemet, de az első lépést megtenni voltam gyenge. De aztán megtettem. És megszabadultam ettől a rossz házasságtól. Ennek idén lesz 2 éve. És mára elmondhatom, hogy a pszichés (depresszió, szorongás) gondjaimra szedett gyógyszereimnek már csak a 40%-ára van szükségem, és idén májusra elhagyom az összeset... Azt hiszem ez mindent elmond arról, hogy mennyit jelent lelkileg az embernek, ha kilép egy lelkileg megnyomorító, megalázó, boldogtalan kapcsolatból. Én csak azt tudom javasolni, hogy pakolj, lépj mielőbb. Jobb nem lesz. Én az új esélyek osztogatását csináltam 6 éven át, nagyon gyenge voltam kilépni előbb, de azt mondják, hogy jobb később, mint soha. Ígérgetni fog továbbra is, változni is fog kb. 2-3 hétre, ahogyan az én férjem is tette éveken át. Aztán megy minden a régiben.