Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csináljak, elhagyjam?
Nem vagyunk jól a párommal, és hetek óta ezen kattogok, hogy vajon megtehetem-e, hogy inkább elhagyom, esélyt hagyva ezzel magamnak, hogy boldog legyek.
A rövid (bár kicsit hosszú lesz, bocsi) sztori annyi, hogy egy barátjával vállalkozásba kezdtek, és azóta semmi másra nincsen ideje és energiája. Január végén kezdődött, és azóta a helyzet fokozatosan romlik. Hazaér a munkából, köszön, leül internetezni, majd nekiáll dolgozni a vállalkozásban. Eddig minden hónapban meghatározott egy időpontot, hogy ha addig ezt és ezt befejezi, akkor már több ideje lesz, legyek türelemmel - persze ez csak duma volt, mert SEMMI nem változott.
A gyerekkel minimálisat foglalkozik, nincs hozzá türelme, és mivel a kicsi is érzi ezt, és elutasítja, állandóan ordít vele a csalódottság miatt. Persze a 3 éves gyerek ezt úgy reagálja le, hogy egyre távolabb kerül az apjától:(
Hozzám nem szólt az utóbbi hetekben egyetlen jó szót sem, 3 hetente egyszer szexelünk, de abban sincsen semmi köszönet.
Pedig tavaly decemberig semmi komoly gond nem volt, jó kapcsolat, ő jó apa volt, és jó társ (8 éve vagyunk együtt) bevállaltunk egy kistesót is, pár hónap múlva megszületik, ennek ellenére úgy érzem, hogy nem tudok vele maradni, mert magányos vagyok és boldogtalan ebben a kapcsolatban.
Higgyétek el, már megpróbáltam vele beszélni, alkalmazkodni, tűrni, de semmi nem változtat ezen a sz@r helyzeten, se az ha jó fej vagyok, se az, ha veszekszem, se az, ha komolyan beszélünk róla, semmi.
Minősíthetetlen stílusban beszél velem, gyakran a gyerek előtt, amit nyilván nem tűrök el, így ebből is elég sok a feszültség.
Gondoltam már arra is, hogy nője van, de munkából mindig hazajön, és annyira ritkán megy el, pedig küldöm mindig bulizni, sörözni, kikapcsolódni, hátha észhez tér - semmi.
És most jutottam el odáig, hogy elég volt, ennél az is jobb, ha egyedül maradok. A gyerekekkel is minőségi időt töltene együtt, ha szétmennénk, míg így mindent rámhagy, vagy ha elmegyek itthonról, akkor leülteti a gyereket a mesedvd elé, és leül a géphez.
Úgyhogy itt vagyok tanácstalanul, nem tudom mit tegyek. Gondoltam hátha kapok pár okos gondolatot, amit hasznosítani tudok, vagy legalább megerősítést, hogy nem követek el a szakítással semmilyen komoly hibát. Vagy szerintetek nője van?
Előre is köszi mindenkinek, aki válaszol!
válasza:
válasza: válasza:Nagyon, nagyon le kellene ulnetek, de igazan komolyan es oszinten el kellene mondanod a parodnak, hogy ez a problemad van.
Esetleg erdeklodni, hogy neki van-e valami a sok munkan kivul.
Es hogy eleg eros-e ahhoz a kapcsolatotok, hogy ezt megprobaljatok megoldani.
Oszinten ki kellene teregetnetek minden lapot, megnezni hogy mi az, ami elromlott es azt megprobalni megjavitani.
Nincs am semmi gond azzal, hogy boldog akarsz lenni, viszont ha erre azt a megoldast valasztod kapasbol, hogy elhagyod a ferjed, a gyermeknek sem adva meg ezzel az eselyt arra, hogy az eredeti csaladjaban nojon fel, akkor bizony ez nagyon onzo dolog lenne a reszedtol.
OK, nagyon fontos, hogy foglalkozz magaddal, de meg kellene probalnotok elso korben rendberakni a jelenlegi eleteteket es ha nem megy, akkor lehet tovabblepni lelkiismeretfurdalas nelkul.
válasza: válasza:Szerintem ezt SENKI sem tudja nalad jobban eldönteni.... Gondold at a következmenyeket, rad es a gyerekeidre nezve (!): mi az, ami jobb lenne valas utan, mi az, ami rosszabb, es merlegelj. Az oke, hogy a mostani helyzet rosszabb, mint a decemberi, de nem biztos, hogy ennel jobb lesz, ha elhagyod. (Kerdes, h minösegi idöt töltene-e a gyerekeivel.)
Kommunikacio: megprobalnam mashogy. Onnan megközeleiteni, h meddig megy ez igy, mit csinal magaval. Az ö erzesei, szempontjairol beszelnek, pl. nem ugy, hogy a kisgyermeketekre van ilyen hatassal, hanem "(Te) elveszitheted a gyermeked szeretetet" vagy ilyesmi.
Ha erte aggodsz, szeretettel, akkor kevesbe erzi "tolakodo beleszolasnak", akkor nagyobb az eselye, hogy elgondolkodik, mehet-e ez igy tovabb.
Ha onnan nezed, hogy "nem tudja mit csinal", hiszen elötte minden rendben volt, akkor kicsit lathatod benne, hogy a ranehezedö stessz miatt ilyen. (Ki tudja, mennyi penze van benne...) Amugy szemelyes velemenyem szerint nem olyan nagy idö fel ev, ha valaki atmenetileg ilyen, (mert sajnos vannak, akik egy eletre egyedül vannak a kapcsolatban, elmult generaciokban talan meg többen leeltek igy az eletüket), igy en meg idöt adnek, hatha...
Esetleg külsö szaksegitseggel megmenteni a kapcsolatot? Ahova valas elött szoktak fordulni, azt hiszem parkapcsolati trening a neve vagy ilyesmi.
válasza:"Ki tudja menni penze van benne..." - meg az is lehet, hogy az allapotossagod miatt kimelni akar, es fejveszve megmenteni valami nagyobb összeget...
15.33
válasza: válasza:Magáról a vállalkozásról és az azzal kapcsolatos napi problémákról kérdezted már? Mivel most ez nagyon lefoglalja, hátha ezzel kicsit kinyílna és könnyebben tudnátok beszélgetni.
Legalábbis amikor én kezdtem vállalkozásba, nagyon hálás voltam, ha valaki érdeklődött, vagy csak elpanaszkodhattam az ügyes-bajos dolgaimat.
De a férjem is ilyen, hazaér, elmeséli, ha valami rossz történt vele aznap. Meghallgatom, ő ettől megnyugszik, aztán el is felejti a munkáját. Amikor más miatt nem voltam annyira fogadóképes ezekre, akkor nálunk is elég parázs hangulat lett.
Sziasztok köszi szépen a válaszokat, nagyon aranyosak vagytok, hogy foglalkoztok velem, meg a lelkemmel:)
Megpróbálok mindenre reagálni.
Igazából nincs gebasz a cégben jól működik, és kicsit félreérthető voltam, mert már régóta működik a cég, csak most bevállaltak a barátjával egy csomó új ügyfelet, és ez viszi el az időt. Mindig próbálom kérdezni, és felajánlom a segítségemet, hogy jobban haladjon, már egy hete itthon vagyok táppénzen, beleférne az időmbe, és értek is hozzá, de mindig az a válasz, hogy majd ha mindent befejezett, akkor a napi dolgokban tudok segíteni. És ha időnként hajlandó beszélni róla, akkor elmondja, hogy minden oké, remekül megy:S
Engem nem kell eltartani, mert mindig félretettem a pénzt, és jelenleg is jól állunk anyagilag, sőt. Mindkettőnknek teljesen normális állása van, és nincs hitelünk, van viszont mindkettőnknek kiadva lakása, amiből van plusz bevételünk.
Én visszamentem a kicsi 2. születésnapja után dolgozni, és mivel ugyan max. gyedet fogok kapni, de az azért kevesebb, mint a fizetésem volt, ezért félretettem 500 ezer forintot biztos ami biztos, hogy legyen.
A tgyásom meg 200 felett lesz, szerintem mi biztosan nem az a kategória vagyunk, akik rászorulnak egy stresszes új vállalkozásra (főleg, hogy semmi nem jön be belőle a családi kasszába, hanem a párom gyűjtögeti, mondván, hogy jó lesz az majd egyszer, legyen összegyűjtve pénzünk).
És ha azt vesszük, hogy a gyed alatt is majdnem 150 ezer forint lesz csak az én bevételem, nem mondhatjuk, hogy annyira rosszul állnánk, sőt.
3. válaszoló teljesen igazad van, én is ezért vacillálok, mert borzasztó még a gondolat is, hogy már a végső lépésen gondolkodom, de lassan végképp eljutok odáig, hogy feladom. MÁr nincsenek ötleteim, ezért is írtam ki ezt a kérdést, hátha valakinek, mint kívülállónak lesz valami olyan ötlete, ami nekem nem jutott eszembe.
Igazából szeretem őt, és fáj, hogy esetleg szétmennénk, de teljesen tanácstalan vagyok, és már ott tartok, hogy nem látom értelmét annak, hogy küzdjek ezért a kapcsolatért, így meg biztosan nem fog működni:( Időnként úgy érzem, hogy ő tövig benyomott gázpedállal menne előre, én meg ezerrel próbálom hátratolni:( Esélytelen:(
AZt hiszem, még rágom egy kicsit a dolgot, és megpróbálom azok alapján a szempontok alapján újragondolni, amiket írtatok, és csak legvégső esetben mondok búcsút. TUdom, hogy az esetek legnagyobb részében a nő az, aki többet alkalmazkodik, és általában ránk hárul a kapcsolat összetartása is, csak mostanra már úgy elkeseredtem, hogy elveszett az energiám, ami erre fordítható:(
De igazatok van abban, hogy becsüljem meg, hogy valószínű értünk is dolgozik, csak nagyon nehéz tolerálni az állandó ingerültségét, és türelmetlenségét, főleg úgy, hogy semmit nem kapok ezen kívül, amiből legalább feltöltődnék.
Nem is gondoltam, hogy idáig fogunk jutni, bár voltak rázós veszekedéseink, de mindig megoldottunk minden problémát KÖZÖSEN. Ezért is ennyire rossz, hogy most semmilyen hajlandóságot nem tapasztalok a részéről:(
És ha felhozom, hogy változtatni kellene, mert nem jó a kapcsolatunk, akkor mindig az a válasz: "dehát én szeretlek, tudod jól"..
Biztos én vagyok nagyon elégedetlen, de úgy érzem, ez csak duma. Vagy ez normális?
Mindegy, még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy próbáltok segíteni, nagyon aranyosak vagytok:)
válasza:szia, hát hagyd elől a gyakorikérdéseken feltett kérdésed :)
a párom ismeri az oldalt, de nem tudtam h. kezelni is tudja. 1 gépünk van szoktam neki olvasni a neten erröl az oldalról sokat nevetünk együtt. egyszer elmentem wc-re mire vissza jöttem belelépett a "saját kérdésekbe".....és ugye pont egy olyan kérdés volt ami vele kapcsolatos. és ugyebár nem kedves oldalárol kérdeztem az itt lévőket.
elgondolkozott :))))) ez egy tükör volt neki..............................
EZ NAGYON KOMOLY!!!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!