Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Azok, akik elhagyták a gyereküket, mit éreztek a búcsúzkodáskor?
Több olyan ismerősöm is van, aki elköltözött az új családjával vidékre vagy külföldre az előző kapcsolatából meglevő gyereket hátrahagyva.
Biztos vagy egy utolsó találkozás, utolsó közös program és tudja az ember, hogy innentől már JÓVAL RITKÁBBAN fognak csak találkozni. Hogyan zajlódik ez? Mit érez az ember ilyenkor? A gyerek felfogja, mi történik?
Tudom, mennyi elítélés éri az ilyen embereket és egy közeli rokonom is épp erre készül (ő az anyuka) és szeretném megérteni kicsit jobban. Egyszerűen számomra felfoghatatlan, de mivel lebeszélni nem tudom, legalább szeretném megérteni. Anyuka nekem csak teljesen értelmetlen dolgokat hadovál, hogy jó lesz így a gyereknek, meg majd gyakran jön stb...holott tudom nem úgy lesz, mert képtelenség külföldről hetente hazajárni.
Képes ennyire elvakítani a szerelem, hogy az ember már nem látja valóságosan a dolgokat? Mert ha azt mondaná, hogy "tudom elhagyom a gyerekem, tudom alig fogom látni, de bevállalom" akkor legalább felvállalja a saját tetteit. Kegyetlennek tartanám, de legalább megérteném. Így viszont csak azt látom, hogy idétlen rózsaszín felhős liba akinek fogalma sincs az életről.
Most biztos jönnek majd "az ilyen ember szívtelen dög" stb beszólások, de jó lenne, ha egy ilyen ember is elmondaná az őszinte emlékeit erről, felvállalva a lepontozásokat, mert nyilván mindenki szét fogja szedni.
válasza:és mi a helyzet az apjával? Vele maradna a gyerek?
Erről nem írtál, vagy elkerülte a figyelmem.. az apa mit mond? Engedné, hogy magával vigye a gyereket is külföldre? Vagy azt mondta, hogy menjen, de a gyereket nem viheti?
Csak mert érdekelne a másik oldal is, hogy érthetőbb legyen a szituáció.
válasza:Engem nem a szó szoros értelmében hagyott el apa 18 évesen, csak épp összeköltöztünk a mostohaanyámékhoz, és onnantól kezdve le se szrt.
Akkor inkább hagyott volna egyedül, mert így, hogy egy fedél alatt élünk, még sincs rám heti 10-15 percnél több ideje, sokkal jobban megviselt. Az új család lett az első, nekik mindig mindent, nekem meg semmit.
A pénzt persze adta, de nem értette, hogy nekem nem a hlye pénze kell, hanem a szeretete, hogy naponta (ha csak 10 percet akkor annyit) beszélgessünk, kérdezze meg, mi volt velem, érdeklődjön...
Ő úgy fogalmazott (többen beszélgettek vele rólam), hogy 18 lettem, felnőtt, akkor már nincs rá szükségem. Az a baj, hogy túl későn (majdnem meghaltam és azóta is súlyos beteg vagyok) jött rá, hogy a gyereke vagyok, tökmindegy, mennyi idős.
Amióta a páromhoz költöztem, azóta sokkal jobb a viszonyunk, kezdünk megint közeledni egymás felé, de azt a hat évet soha nem fogom elfelejteni neki.
válasza:11. Igen, a gyerek apánál maradna. Igazából anyuka még csak meg sem kérdezte, mert csak tervezgeti a kimenetelét. De alapból úgy indul, hogy marad a gyerek apánál. Se azt nem kérdezte meg, hogy kimehet-e a gyerek, se azt, hogy nála maradhat-e 100%-ban, csak ő azt mondja, hogy marad a gyerek apánál és kész. Bár megjegyzem most is apánál van kb heti 3-4-5 napot.
Éreztem, hogy egymásnak esnek itt majd a felek, de még mindig jó lenne egy olyan kommentet olvasni, aki konkrétan “elhagyta” a gyerekét és tudta, hogy innentől már nem lesz ugyanolyan a kapcsolatuk. Mi zajlott le ilyenkor a búcsúzáskor.
válasza: válasza: válasza: válasza:"Kérdező (#14) ha a két szülő úgy állapodik meg egymással, hogy a gyerek az apával éljen, azzal pont ugyanúgy semmi gond, mint ha abban egyeznek meg, hogy az anyával. A két szülő egyenjogú és egyenértékű, nincs ebben a világon semmi különös, és nincs ezzel a világon semmi probléma."
Ez nem egészen így van, mivel az apában nincsenek meg azok a természetes anyai ösztönök, amik az anyában (jó esetben) megvannak.Tehát nem azonos értékű, ha az anya hagyja el a gyermekeit, hiába akarod ezt is az egyenlőséges hülyeséggel magyarázni.
egyébként nekem az első nagy szerelmemet hagyta ott az anyukája, szintén egy pasassal lépett le, amikor ő még kis csecsemő volt, őt a nagymamája nevelte fel.Az anyja utána sem jelentkezett, egész életében kb 3-szor találkoztak.Nekem ez is érdekes, ahol az anyuka nemcsak a gyerekére, de a saját anyjára sem kiváncsi évtizedeken keresztül.
válasza:Te lyukas 45%-os kretén, ne magyarázz már olyanrol amihez nincs agyad!
Azokból akik elhagyják a gyermeküket hiányzik valami, talán a szeretet, vagy a kitartás, jobbnak látják másnak adni a picit. Sok esetben jobb is, mert egy "nem akart" gyerek igen sok rosszat kaphat élete során.
válasza:Két olyan esetet tudok elképzelni, amikor a gyerekemet apukával hagynám:
1. A gyerek maga kéri, mert nem akar velem élni.
2. Nem tudom neki biztosítani a megélhetését.
Ez a kettő olyan ok, amitől bár megszakadna a szívem, de Neki tennék jót. Nekem Ő a fontosabb, nem én magam.
Azért soha nem hagynám hátra a gyerekemet, mert új családom van. Amióta anya vagyok, nincs fontosabb ember a világon a gyerekemnél. Soha nem is lesz. Szerintem ezt minden anyának és apának így kellene gondolnia. Aki nem kényszerből (tehát tényleg valami egyértelmű és nagyon erős tényező hatására), hanem önszántából hagyja el a gyerekét, az nem is szereti igazán.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!