Mennyire normális az ilyen jellegő kapcsolattartás válás esetén? Csak én érzem úgy, hogy ez sok?

Miért, jobb lenne, ha az ex szemétkedne? A gyerek mindig is össze fogja kötni őket, és akkor már inkább legyenek jóban.

Én is elvált apukával élek, aki naponta beszél a volt feleségével, hogy mi a helyzet a gyerekkel, és velük. Sőt, én is jóban vagyok vele, mert nem látom értelmét az ellenségeskedésnek. Elváltak nem? Vagy félted a helyed?

Két éves nem hiszem, hogy tudja a skype-ot kezelni és elmesélni mi történt vele aznap. Két éves max. 2-3 szavas mondatokat tud mondani. Láttad te már azt a gyereket egyáltalán közelről? Fura, h ez nem tűnt fel, h nem tud hosszasan beszélni...

Mivel tudod miről beszéltek, ezek szerint nem küld ki a szobából, tehát nincs takargatnivalója. Nyugi, ha valamiben mesterkedne, azt nem előtted tenné. Simán csak jó kapcsolatot akar ápolni a gyerek miatt.

Remélem nem az a tipikus vagy, aki azt akarja, hogy miattad felejtse el a gyereket, és szépen lassan leépítenéd. Először csak ne naponta beszéljen vele, aztán meg már pár év múlva ki is tagadtatnád. Ha meg igen, akkor remélem átlát a párod a szitán és hamar lelép.

mivel a közös gyereke anyja, a felesége volt, szerette

és most jobb lenne egymással ordítozni?

miért vagy meglepve? tök jó, hogy kulturáltan megoldják, főleg a gyerek miatt.

sosem értettem miért kellene haragban lenni az exekkel ... valamikor, valamiért hosszabb ideig együtt voltak - egy házasságban gyerekkel pláne -, tehát értékes embernek tartották ... akkor miért kellene teljesen megszakítani vele a kapcsolatot, ha nem élnek együtt? ... az értékei változatlanok, csak a szerelem múlt el ... teljesen természetes

(idős vagyok, rengeteg "exem" van - közte feleség is -, a mai napig mindegyikkel teljesen korrekt kapcsolatom van, és mind én hagytam ott)

Nézd, találkoztam én már olyan emberrel is, aki a volt feleségét meghívta olyan eseményekre, mint mondjuk egy születésnapi bográcsozás. Eljött a volt feleség és az új párja, a fickó párja is ott volt, koccintottak, beszélgettek, nevetgéltek.

Olyat is ismertem, akik elváltak sok év után, a nő több száz kilométerrel elköltözött. Amikor a volt feleség hazalátogatott a rokonokhoz, mindig a korábbi családi házban szállt meg. Volt kulcsa, fogadott vendégeket. Ha ketten voltak, elbeszélgettek, hogy kivel mi újság. Még szívatták is egymást ("ó, ha már itt vagy, nem mosogatnál el?", "ó, tudod, én már nem itt lakom") és nem volt harag.

Megértem, amit érzel, de nős fickóként azt kell mondjam, szerintem ez sokkal normálisabb dolog, mint szóba sem állni egymással. Számomra inkább az a felfoghatatlan, amikor egy házasság gyűlölködésbe torkollik. Valamikor szerettem, tiszteltem azt az embert, közösen építettünk fel mindent, megéltünk egy csomó dolgot, nem is értem, ebből hogy lesz valakinél akkora ellenszenv.

A házastársad idővel a cinkosod és testvéred is lesz. Ha a házasság már nem működik, mert mint férfi és nő már nem vágynak egymásra, attól ez a cinkosság még megmaradhat. A te szempontodból ez nyilván baromi kellemetlen, de ha frissen elvált pasival kezdesz, az általában nem egyszerű helyzet. Egy válás azért nem egy gimis szakítás, van egy sok éves közös múltjuk, egy család voltak. Most nyilván te vagy a párja, de a volt feleséghez még százszor több szál fűzi.

Mint mondtam, a te szemszögedből ez egy potenciális problémaforrás, de a kérdésed az volt, normális e. Erre a válaszom házas emberként, hogy szerintem igen; legalábbis a számomra teljesen érthető.

Nem tudom hogy vagy vele kedves kérdező, de nekem a párom a legjobb barátom is és nem csak azért, mert szeretem, hanem mert mindent meg tudok vele beszélni és tudunk úgy ökörködni, mint bármelyik barátnőmmel, viszont azért mégis más a szerelem érzése miatt. Tehát ha nem veszekedések sorozata után szakítanánk, hanem csak simán kihűl a kapcsolat vagy rájövünk, hogy nem tudunk párként funkcionálni simán benne van a pakliban, hogy barátok maradunk. Ismerek is olyan párt, akik már a kapcsolat előtt is barátok voltak, jártak évekig aztán rájöttek, hogy ez mégse az a szerelem amire vágynak, szakítottak, találtak új társat viszont azóta is barátok és összejárnak párostul programokra.

Meg olyan elvált anyuka is van a munkahelyemen most, akit ahol lehet szívat az exapuka, mert szegény nő a válás után 5 évvel, még éppen óvodás gyerekekkel volt olyan aljas, hogy párt talált és most összeköltöztek. Az apukás hétvégén az ex, amikor épp költöztek be, festés, takarítás közepette ott hagyta az egyik gyereket náluk, mert hogy hisztizett a kisebbik gyerek, hogy az anyjával akar aludni, de reggelre vigyék vissza, mert mennek kirándulni, csak arról nem szólt az ex, hogy nem otthon alszik a nagyobbal, hanem a város másik felében lévő új barátnőnél. Így természetesen nem készültek el vasárnap estére, mert a vasárnap délelőtt azzal telt, hogy próbálták megtalálni exet, aki nem vette fel a telefont, hogy "visszaadják" a gyereket nehogy újabb patália legyen, hogy de hisz most apás hétvége van és akadályozza a láthatást az anyuka.

Így nem értem miért probléma, hogy beszélget a volt feleségével, akivel valószínűleg több közös élménye van, mint veled és egyébként is van egy közös gyerekük. Ha válnak akkor nem véletlenül teszik, nem értem miért féltékenykedsz. Veled van, veled él, akkor hol a probléma? Hogy nem utálja azt a nőt, akiről régen azt hitte, hogy vele éli le az életét és ezért gyereket is vállalt vele? A szemétláda, nem tudom hogy képzelhet ilyet... Ja hogy már maximum szeretettel szereti a volt feleséget, téged pedig szerelemmel? Az aljas...