Elvált szülők új házastársai, ti elfogadnátok ezt?

A kérdésemet olyan nőkhöz intézem, akik elvált, gyerekes férfihoz mentek hozzá, akárcsak én. Férjemnek van egy előző házasságából született, kamasz gyereke. A volt feleséggel abban állapodtak meg, hogy a gyerek hol itt, hol ott lesz, tehát nagyjából ugyanannyi időt tölt el mindkettejüknél. Azokban a hónapokban, amikor a gyerek nem az apjánál, azaz nálunk van, a férjem telefonon tartja vele a kapcsolatot, viszont néha (tényleg nem túl gyakran) előfordul az is, hogy ha a gyerek igényli a társaságát, vagy szüksége van rá a tanulásban (ebben a férjem sokkal jobban tudja segíteni őt, mint a volt feleség), akkor felmegy a volt feleség lakására, ahol a gyereke is tartózkodik, és ott beszélgetnek, tanulnak. Mint ahogy már írtam is, ilyen tényleg elég ritkán fordul elő, és én ilyenkor igyekszem megérteni, hogy a gyerek az apjával akar lenni, de mégis motoszkál bennem egyfajta féltékenység. Normális ez az érzés, vagy én nagyítom fel a helyzetet?