Szülök! Ti elfogadnátok ezt a döntést a gyereketektől?
Figyelt kérdés
Szüleim kényszerítenek, hogy menjek egyetemre, de én nem akarok. Megértem, hogy kell a szakma , de nincs ehhez egyáltalán erőm. Még a gondolattól is sírógörcsöm van. Szívből utálom azt a várost és iskolát is (már tanultam ott és már tandíjat kellene fizetnem az oktatásért, amivel nem akarom terhelni a szüleim, nekem pedig nincs pénzem), ráadásul a páromtól is elszakadnék (így is csak ritkán tudok vele találkozni /3-4 hónap/, mert ő külföldön tanul és nem tud ide jönni, mert nem beszéli a nyelvet). Úgy döntöttem, hogy nem megyek ide egyetemre, hanem kimegyek hozzá, dolgozom (a munkalehetőség már folyamatban van egy cégnél) amíg szükséges (leteszem a nyelvvizsgát és pénzt spórolok) és aztán ott megyek egyetemre. Így nem kellene függnöm a szüleimtől (mint most) és ha szükséges, akkor esetleg kérném a segítségüket. A párom mindenben támogat , de a szüleimmel nem tudom mi lesz. Vagy ti mit tennétek a helyemben?
Nemcsak, hogy elfogadnám, de még támogatnám is. Menj, tanuld a nyelvet, tanulj önállóságot, dolgozz, és később még ráérsz eldönteni, hogy mit szeretnél. Pláne, ha a párod is melletted áll, és még munkád is lesz... Egyértelmű, hogy menj :)
2013. júl. 15. 11:09
Hasznos számodra ez a válasz?
2/15 anonim válasza:
Első olvasásra szép tervek, belemennék, ha nincs az itthoni meghátrálásodnak olyan oka, ami kint is nehézséget jelentene.
Milyen nyelvterület? Milyen munka? Most hogy állsz a nyelvvel? Van-e megtakarításod már most a kinti kezdésre és plusz egy hazaútra? Kb. ezeket gondolnám még át.
2013. júl. 15. 11:11
Hasznos számodra ez a válasz?
3/15 anonim válasza:
Engem is kényszerítettek, meglett az eredménye. Ellébecoltam ott fél évet, a vizsgákra be sem mentem, majd azt mondtam, hogy megbuktam.
Ennek semmi értelme, ne hagyd magad, a szüleid majd elfogadják.
2013. júl. 15. 11:11
Hasznos számodra ez a válasz?
4/15 A kérdező kommentje:
köszönöm szépen ! Német nyelvről lenne szó, és a nyelvtudásom erős középszint, de nagyon gyorsan tanulom a nyelveket, így meglenne a felsőszint is. Lakás már van, és a párommal együtt mennénk dolgozni. Megtakarításom van , amivel 2-3 hónapig ki tudnám húzni egyedül és vissza is tudnék jönni, ha gond adódna.
2013. júl. 15. 11:14
5/15 anonim válasza:
Ne hallgass rájuk szerintem, menj. A szüleidnek van fogalmuk róla, hogy hány diplomás munkanélküli van? Vagy esetleg jobb esetben diplomás árufeltöltő meg eladónő? Az, hogy egyetemre mész, még nem garantálja, hogy jó életed lesz és lehet elesel a lehetőségtől, hogy kimehess külföldre, ahol még mosogatóként is jobb életed lehet. Mondom ezt úgy, hogy én itthon tanultam, itthon dolgozom és egyelőre nem akarok kimenni külföldre. DE! Én szerettem tanulni, akartam, jól tanultam, mindent megtettem, hogy jó legyek a szakmámban. Ha neked startból herótod van az egésztől, akkor úgyse fogsz elérni semmit.
2013. júl. 15. 11:14
Hasznos számodra ez a válasz?
6/15 anonim válasza:
hasonló helyzetben voltam mint te, de a szüleim mellém álltak. az egyetlen, amire nagyon figyelj, h ne a párodtól függj!!! Ez nagyon fontos. Én mikor kijöttem, nem hozzá költöztem, h ha kiderülne, h nem illünk össze, ne legyek bajban. Ki is derült hamar h a másfél év távkapcsolat szép és jó de 3 hónapot se húzunk le egymás mellett, ha már ilyen közel vagyunk. Pedig hidd el, szerelmes voltam, mint az ágyú, de okosnak kell lenni, ha ilyen veszélyes dologba vágsz bele. Mára én is egyetemista vagyok, itt kinn. Sokan azt is csinálják, h kijönnek au-pairnek, akkor a családnál lakhatsz és ha szerencsés vagy ők segítenek a továbbiakban. Írj privátban ha van kérdésed, talán tudok segíteni!
2013. júl. 15. 11:18
Hasznos számodra ez a válasz?
7/15 A kérdező kommentje:
Köszönöm ! Meg a mostani kényszerített szak (pszichológia)olyan, amivel csak itt tudnék munkát vállalni, mert valljuk be, eléggé beszélgetős munka lenne. Itt maradni pedig nem tudok, mert a párom (tudom, hogy független kellene lennem, de amúgy is mennék) nem beszéli a nyelvet, így ő neki csak külföld marad.
2013. júl. 15. 11:19
8/15 anonim válasza:
Én sem akartam fősulira menni, a történet és az életkorunk is dettó ugyanaz. Mégis kihúztam egy évet, ráadásul diákhitelt kellett felvennem(ez volt az egyik ok, nem akartam hitelt felvenni), viszont egy szar év után otthagytam a sulit, a hitelt szerencsére vissza tudom fizetni, párommal mi is kimegyünk külföldre. Valószínűleg kint fogok tanulni, a nyelvvizsgát még itthon leteszem. Szóval, javaslom, tedd azt amit szeretnél, eddig én sem bántam meg, a lényeg, hogy a saját akaratod érvényesüljön, ne másé!
2013. júl. 15. 11:19
Hasznos számodra ez a válasz?
9/15 anonim válasza:
A fent felsoroltak mellett amúgy nagykorú vagy, annak minden áldásával, u.h. ha menni akarsz menj, senki sem kényszeríthet egyetemre ha te nem akarod.
2013. júl. 15. 11:43
Hasznos számodra ez a válasz?
10/15 anonim válasza:
ma 11:14 vagyok, és pont pszichológus. Így méginkább azt mondodm: Inkább menj, mint kedv nélkül végj bele a pszichológiába, mert ez tényleg nem egy olyan szak, amit el tudsz úgy végezni, ha gyűlölöd az egészet. Aztán, ha nem vagy jó a szakmában és nem szereted, akkor esélyed sincs elhelyezkedni.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: