Mit tegyek? Legszívesebben elmondanám a környezettanulmány során, hogy majdnem mindent én fizetek, a párom nekünk se ad haza annyit, amennyit tudna, sőt azt sem, ami legalább az ő része lenne, pedig ő dolgozik, én vagyok gyeden két gyerekkel.

Azt hiszem, egy kicsit félreérthetően fogalmaztam. Az, hogy majdnem mindent én fizetek, az most egy átmeneti állapot. Nekem inkább azzal van a bajom, hogy amikor megtehette volna, hogy erre az időszakra, ami előreláthatólag kemény lesz nem tett félre. Persze nem mentegetni akarom, de nem egészen arról van szó, hogy leszar minket. Egyszerűen nem tud pénzzel bánni. Nem rosszindulatból, hanem azért mert nem volt ezt kitől megtanulja. " a nők annyira ostobák tudnak lenni" Erre csak azt tudom mondani, hogy könnyű pálcát törni mások felett. Nagyon sok szempont van, amikor egy nő, és most elsősorban anya egy ilyen helyzetben dönt. Nemcsak az, hogy mennyit ad haza a párja. És szintén csak azért, hogy lássátok, nem feltétlenül arról van szó, hogy micsoda semmiházi a párom leírnám, hogy itthon elvégez munkákat az én ingatlanomom, tehát nem panaszkodni akartam, hanem az a bajom, hogy szeretném, ha egy kicsit kiegyenlítettebb lenne a mi közös gyermekeinkhez a hozzájárulás, mert akárhogy is nézem, de én fizetek többet összességében. Ami a másik anyukát illeti én nem akarom őt bántani, és meg is értem, hogy elindította ezt a pert, de azt is tudom, hogy nálunk a dilemma abból fakad, hogy egy hónapban elég-e egy új nike cipő a gyereknek, vagy vegyünk-e kettőt, míg nálunk abból áll, hogy hány hónapos késedelemmel fizetjük be mondjuk a gázszámlát. Bocsánat, hogy az én pontatlan megfogalmazásom miatt feleslegesen elszabadultak az indulatok.