5éve összevesztem anyuval és elköltöztem otthonról mit tegyek? Amikor haza mentem a költözés után azt mondta csak az menjen oda akit hív azóta nem voltam otthon nem tudom mit csináljak?

A gonoszság gonoszságot szül. Semmi értelme bármit is tenned. Ne foglalkozz velük, jó görények voltak veled szemben.

Nővéreddel miért nem tartod a kapcsolatot?

Fáj az neki eléggé, hogy van is meg nincs is lánya.

Így, hogy konkrétat nem tudunk, igen nehéz bármit is mondani.

Egyet kérdeznék viszont. Miért akarnál mégtöbb fájdalmat okozni, az enyhítene a te fájdalmadon ? Gondoltál már arra, hogy megpróbáld megtenni a beszélgetős lépést ?

Sz*rd le őket.

Az ilyen család nem család.

Próbálj előrelától lenni és az alapján eldönteni a jövendőbeli cselekedeteidet. Magam úgy vagyok vele, hiába bánt meg valaki, a visszaütésben addig jutok, hogy a férjemnek elpanaszkodom kiszidkolózom magam. Tudom, hogy még én szívnám meg, ha nekiesnék az illetőnek. Nem látom értelmét.

Szóval ne bosszúból, hanem a saját békédért, boldogságodért csinálj dolgokat.

A harag az rossz tanácsadó!

Ha a nővéreddel nem vesztetek össze, akkor miért nem hívod fel? Ha felhívod, akkor kívánj sok boldogságot és finoman kérdezz rá, hogy te miért nem lehettél ott az esküvőn?

Ne bosszankodj anyukád viselkedésén! Én 8 éve nem beszélek az apámmal. De mi nem vesztünk össze, csak egyszerűen nem volt rám és az unokájára kíváncsi! Most van egy 1 éves kislányom is már, ő azt sem tudja, hogy 2 unokája van. Nagyon sajnálom, de ha egyszer nem kellek neki, akkor nincs mit tennem!

Fájdalmat okozni neki-nekik? Felejtsd el! Majd az idő kárpótol!

Én egy 18 éves lány vagyok. A párom jóval idősebb mint én vagyok. Voltunk bent a TV-ben is, és megmondtam ország világ előtt hogy mennyire szeretem őt. El is döntöttem, hogy összeköltözök vele, és alakítom az életemet. Persze amikor apumnak felhoztam a dolgot, hogy mi lenne ha elköltöznék itthonról. Nagyon nem tetszett neki, megvolt sértődve, hogy mi az hogy én el megyek otthonról?...

Aztán elég rossz lett köztem és apa között a légkör...

Eljött a nap hogy elment dolgozni, én meg addig elkértem a párom autóját, fogtam magam, és elvittem a cuccaimat az albérletbe amit együtt kerestünk. Apát amikor felhívtam, hogy mit tettem, akkor teljesen ki volt akadva, azt mondta hogy ne is menjek haza, meg hogy nem kapok semmit az örökségből, meg ki leszek tagadva a családból...

Eltelt egy kis idő kb. 2 hónap múlva már megbékélt, de közbe-közbe fel mentem. Erre 5 hónap múlva már ő hívott fel telefonon, hogy mikor megyek fel.

Szeret, és én is szeretem apukámat, a család nálunk mindig összetartó volt. Látja rajtam hogy boldog vagyok, és nem akar beleszólni. Csak nem akarja hogy bajom essen. Bár én egyedüli gyerek vagyok.

Sok sikert, és kitartást kívánok neked, remélem a te családtagjaid is így fognak reagálni mint az én apukám, hogy megbékél, és azt fogja előtérbe helyezni, hogy te a lánya vagy.