Hogy lehet feldolgozni a házasság végét?

Tiszta szívemből sajnállak, valahogy nem lehetne még megmenteni ezt a házasságot?

De az én kérdésemet(12.) nem kommenteled meg?

Nem vesztetted el. Maximum akkor lehetne elvesztésről beszélni, ha elütötte volna a villamos. Egyszerűen ember, ami változik. Ezt nem vetted figyelembe, amikor hozzá mentél. Van ilyen.

Tudom, hogy most nem egyszerű, de próbálj meg magaddal és a gyerekeiddel foglalkozni, időnként próbáld nagyszülőkre vagy az apjukra vagy babysitterre bízni őket és próbálj kikapcsolódni. Akár csak egy fodrász egy kozmetikus egy mozi vagy bármi, amivel egy kicsit kilépsz az apátiából. Én is elváltam 7,5 éve. Nekünk már korábban tönkrement a házasságunk, de különböző okok miatt még nem tudtam elköltözni onnan (gyerek nem volt). Nekem az az időszak volt nagyon rossz, amikor még ott éltem a férjemék házában, de már csak lakótársként. Én igyekeztem magamra figyelni, a vallás is sokat segített annak ellenére, hogy nem vagyok mélyen vallásos, sosem foglalkoztam előtte ezzel a témával. De ez önbizalmat adott és nem voltam tőle boldogtalan. Aztán azt kezdtem észrevenni magamon, hogy a problémák ellenére boldog vagyok. Nekem az elfogadásban nagyon sokat segített az, hogy megértettem, mindennek oka van, így a válásomnak is volt, annak úgy kellett valamiért történnie. Még akkor is, ha ezt akkor pillanatnyilag nem látja az ember. És tényleg így van, ugyanis ha akkor együtt maradok a volt férjemmel, akkor nem ismerkedek meg a második férjemmel, akivel azóta már 6 éves házasok vagyunk és boldog családként élünk. Született egy kislányunk is és én mindig vágytam arra, hogy gyerekem legyen. A volt férjem pedig nem akart gyereket sem. Tehát ha vele maradok, akkor jó eséllyel gyerek nélkül éltünk volna. Szóval próbálj meg kizökkenni a boldogtalanságból és nyitni a világ felé. Nehéz, de lehetséges!