Ötletek kellenének, gyerek apjának levélben szeretném érzékeltetni, milyen egy gyereknek apa nélkül? Esetleg képekkel illusztrálni, videot nem tudok.

Ne gondolkodj előre a gyereked helyett. Majd felnő és elmondja ő maga az apjának, milyen nélküle felnőni.

Én pl. el tudnám mondani, hogy köszönöm, viszonylag normális ember lettem, sosem hiányzott.

És azért gondolom a válás ellenére még fog időt tölteni vele a gyerek, hiszen láthatási joga van. Nem szükséges ezt még nehezebbé tenned senki számára, szerintem. Neked sem jó ez, a jövőre és a békédre koncentrálj, mert ha keseregsz, abba rokkan bele a gyereked, nem abba, hogy az apja elment.

Utolsó vagyok, szóval a baba még kicsi. De neked kell méltósággal viselned akkor is a helyzetet. Ha nem buzerálod, még talán érdeklődő is lesz, ha meg nem, nem vesztettél semmit.

Az én apám születésem előtt lépett le, egyszer látogatott 3 hónapos koromban. És, mint írtam, nem hiányzott. Hála istennek, hogy anyám emelt fővel ment tovább, leányanyaként, a környék legnagyobb k_@vájának tartották abban az időben, mert az apám lelépett, képzelheted! Mégis kibírta, hogy tudomásul vegye, ez így lesz és kész, és jobb is volt így.

Egyébként a történeted sokkal világosabb lenne számunkra is, ha leírnád a gyermek születésének körülményeit. Nem a biológiai tényekre gondoltam, hanem, hogy pl. régóta voltál-e az apjával, ő is akarta-e a gyereket, véletlenül lettél-e terhes, stb., mert ezek is sokat számítanak. És előrevetítik neked is azt, mire számíthatsz/hattál volna.

1. ez érzelmi zsarolás.

2. Te egy kierőszakolt "szeretetet" akarnál? Az tényleg sokkal jobb a gyereknek! (irónia)

3. az apuka hogyan állt a gyermekvállalással, mielőtt teherbe estél volna?

A reszletes sztorira en is kivancsi lennek...

Kulonben nagyon erdekes, h eddig minden valaszolo ugyanazt irta, te meg nem latod be, h nekunk van igazunk. Ezt csak azert irom, mert itt foleg anyukak irogatnak, es sokakat el is hagytak, akar gyerekkel egyutt, megsem ertenek veled egyet...

Hidd el, kár érte. Ha önmagától nem érzi a felelősséget, mint szülő, akkor tehetsz bármit!

33 éves vagyok, az apám soha nem akart engem, nem is szeretett. Mai napig nem tudom elfogadni, mindig a válaszra várok, hogy miért nem? De ugyanakkor tudom azt is, hogy feleslegesen görcsölök ezen, mert ő egyszerűen ilyen, nem velem van a gond, hanem vele.

Ne akard, hogy a gyereked úgy nőjön fel, mint én, hogy állandóan azon gondolkodjon, mit rontott el.

Akit apának választottál, sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, törődj bele. Azt az energiát, amit most a bosszúra szánnál, inkább áldozd a gyerekedre és tegyél meg minél többet azért, hogy egy személyben pótold az apát is, mert neked most ez a dolgod, nem egy felnőtt emberből EMBERT faragni, pláne apát.

Aztán ki tudja, talán majd jön az életetekbe valaki, aki apja helyett apja lesz a gyerekednek!

Mekkora a gyerek?

Ha nem akarsz vele újból összejönni, csak azt szeretnéd, hogy foglalkozzon vele, a gyerek érdekében, és nem érzet, mert téged megbántott, akkor inkább írj néha a gyerekről, küldj pár fotót, de ezt az érzelgős témát hanyagold, mert fordítva fog elsülni, mint ahogy szeretnéd.

Ez vilagos, mint a nap: betojt az apasagtol, olyannyira, h elmenekult egy masik orszagba! Meg felhatalmazast adott arra is, h "megcsald"!

Nem valo apanak sem, es nem is szeretett teged igazan.

FELEJTSD EL OROKRE!