Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha elmúlt a szerelem és nem jött helyette szeretet,
elválnátok?
Figyelt kérdés
11 éve vagyunk házasok. Egy pár éve megváltozott bennem minden. Egyrészt mert megcsalt. Nehezen tettem túl magam rajta, két év kellett hozzá. Másrészt amíg tombolt a nagy szerelem, teljesen vak voltam. CSak "őt" láttam, csodáltam rajongtam érte. Aztán jött a csalódás a megcsalás és rájöttem hogy ő nem is olyan amilyennek én elképzeltem. Azzal nyugtattam a szerelmes lelkem évekig hogy minden happy, és minden tökély. De ahogy elmúlt a nagy lobogás rájöttem hogy nem tudnék annyi jó tulajdonságát összeszedni mint amennyi rosszat. Igazából ha kívül állóként nézném akkor azt mondanám hogy ő egy nem jó ember, aki nem bánik jól a családjával és csak a pénz érdekli. Mindig minden konfliktust azzal magyaráz köztünk, hogy anyagi gondjaink vannak. Én ezt nem így látom, szerintem az ő türelmetlenségével van a baj. Úgy látom a kapcsolatunk olyan szintre jutott ahol én már tenni nem tudok az ügyért. Itt neki kellene belátnia a hibáit és javítani rajta. Hogy ne gondoljátok hogy én hibátlannak tartom magam, de nagyon sokat dolgoztam ezért a házasságért és minden konfliktus akkor oldódott meg ha én voltam az okos aki enged... De ha arra gondolok hogy mi lenne velem ha elválnék, félek. Meg tudnék állni a lábamon a két gyerekkel, mert jó szakmám van, de nem tudom elképzelni hogy egyedül fekszem le aludni és egyedül irányítgatom a dolgokat. A gyereknevelést eddig is egyedül csináltam az menne nélküle is. Hogyan tudhatnám meg hogy most valójában mi van? Nem tudom hogy szeretem e, és nem tudom hogy nem bánnám e meg a szétválást. na és hogy kezdjem el mondani neki? Egyáltalán megéri? Nagyképű öntelt álom hogy egyedül a saját lábamon jobban boldogulnék? Természetesen nem anyagiakra gondolok itt, hanem hogy nincs szülők közti veszekedés, a gyerekek nem hallgatják hogy apa és anya már megint valamin civakodnak. Nem szól bele pl anyóspajtás a gyereknevelésbe, nem hangolja ellenem őket. Sok olyan gond van mindkettőnk családi hátterében ami ezt a kapcsolatot amúgy is meggyengíti. Nem tudom mihez kezdjek teljesen tanácstalan vagyok.
"Nem szól bele pl anyóspajtás a gyereknevelésbe, nem hangolja ellenem őket."
Láthatás alatt apa oda viszi a gyereket ahova akarja, főleg hogy nagyszülőnek is jár láthatás ha kéri, szerinted akkor nem teheti meg, dehogy nem.
Neked kell meghozni a döntést, vagy inkább nektek. Ő mit szeretne?
2014. júl. 23. 13:15
Hasznos számodra ez a válasz?
2/17 anonim válasza:
Végigolvasva, én válnék.
2014. júl. 23. 13:17
Hasznos számodra ez a válasz?
3/17 anonim válasza:
Minden válás és minden családi háttér más, ezért itt konkrét tanácsot és biztos támpontot nem fogsz kapni. Sajnos ahhoz, hogy megtudd, minden hogyan menne egyedül, ki kellene ezt próbálnod. Enélkül csak jóslás és hipotézis a "milenneha".
Talán válás előtt költözzetek hosszabb időre külön, vagy menjetek el párkapcsolati terápiára. Ezek a dolgok meggyőzhetnek arról, merre tovább.
Biztosat senki nem mondhat, de teljes boldogtalanságban leélni az életünket szerintem nagy pazarlás.
2014. júl. 23. 13:19
Hasznos számodra ez a válasz?
4/17 anonim válasza:
Történetedből azt látom, hogy valamilyen szinten kapcsolatfüggő vagy. Ha nem az lennél, már a megcsalás, de legalábbis a nem változó helyzet miatt rég el kellett volna válnod. Ha meg is bánnád a válást, az nem valós ok miatt lenne, hanem a kapcsolatfüggőség miatt. De szerintem találhatnál valaki mást, aki különb, mint a férjed. Jobban boldogulnál egyedül, ha mersz lépni.
2014. júl. 23. 13:20
Hasznos számodra ez a válasz?
5/17 anonim válasza:
Megette a fene, ha a szerelem nem szeretetre épült, hanem csak a hirtelen vágyra. A szeretet nem a szerelemre jön rá, hanem fordítva, a szeretet az alap, arra épül a szerelem, de a szerelem elmúltával megmarad a szeretet, mint alap.
2014. júl. 23. 13:23
Hasznos számodra ez a válasz?
6/17 anonim válasza:
Ha mindkét fél elegendő energiát, törődést ad a kapcsolatba, akkor nem kell a szerelemnek elmúlnia. Igen, a rózsaszín köd elmúlik, de a szerelem nem egyenlő a rózsaszín köddel. Nem állítom, hogy könnyű, de mindketten igyekszünk, hogy a szeretet mellett / felett megmaradjon a szerelem is.
2014. júl. 23. 13:31
Hasznos számodra ez a válasz?
7/17 anonim válasza:
Rossz férj, rossza apa, rosszul bánik veletek, csak rossz tulajdonságát tudnád felsorolni, boldogtalan vagy, már megfogalmazódott benned a menni akarás gondolata... mi a kérdés? Gondold végig, gondold át és dönts! Helyetted senki nem fogja meghozni ezt a döntést. Ülhetsz az iszapban még 11 évet, vagy merhetsz dönteni és cselekedni, rajtad áll (pláne ha anyagilag is megteheted anélkül hogy a gyerekek ellátásával gondod lenne)!
2014. júl. 23. 13:33
Hasznos számodra ez a válasz?
8/17 anonim válasza:
Az ember mindig fél az ismeretlentől. Átérzem a helyzeted, és csak azt tudom Neked mondani, ha én anyagilag biztos lábakon állnék, válnék. Ha maga csak a tény hiányozna, hogy kapcsolatod van, házasságban vagy, akkor nem is hiányozna igazán. Sokszor könnyebb egyedül boldogulni, mint a gondokkal és a házastárssal, akit már nem szeretsz. Magányos helyzet, de akkor is könnyebb.
2014. júl. 23. 13:36
Hasznos számodra ez a válasz?
9/17 A kérdező kommentje:
A megcsalást azért bocsájtottam meg mert vannak a gyerekek. meg akkor még nem láttam át a helyzetet. Nem gondoltam volna hogy ennyi gond van. Néha úgy érzem hogy készen állok rá és meg tudom egyedül is csinálni. Anyós és gyerek láthatásról úgy tudom hogy max úgy láthatja a gyereket ha én is ott vagyok, ha meg netán ezt ő másképp gondolná a bíróság nem engedne olyan láthatást ahol anyós pszichiátrián kezelt és folyamatos gyógyszer szedő apóssal karöltve. Páromtól is ha nagyon gonosz akarnék lenne meg tudnám vonni a láthatást mert ő is volt kezelve pszichiátrián szorongás és idegösszeomlás miatt. De ezt azért nem tenném, bár nem tudom mennyire tudna önuralmat gyakorolni ha én elválnék tőle.
2014. júl. 23. 13:41
10/17 A kérdező kommentje:
Sajnos csak az én oldalamról volt meg mindig a küzdés és a javítani akarás. Ő mindig jól érezte magát ebben a kapcsolatban. én viszont kimerültem mint egy elem. és mostanában azt vettem észre hogy a gyerekekhez sincs annyi türelmem. mert feszült vagyok, őrlődöm és mert nincs kivel ezt megbeszélnem. Nincs körülöttem senki aki objektíven rávilágítana hogy most én képzelem be azt hogy nekem ennyire rossz, vagy tényleg nekem ennyire rossz.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!