Akik úgy válnak/szakítanak, hogy észérvek miatt teszik, de ők maguk még szeretik a párjukat, hogy mennek szembe a saját érzelmeikkel?

Mert hiába szeretek valakit, ha az nem szeret engem, vagy nem tisztel, nem becsül, nem foglalkozik velem, nem vagyok neki fontos, stb. Sorolhatnék még itt dolgokat.

Aki ez miatt szakít, az nyilván nem akarja, hogy tovább egy olyan kapcsolatban éljen, amilyenben él, amiben nem boldog. A szerelem, az érzések majd elmúlnak, de így lehetősége van az embernek, hogy egy olyan párkapcsolatban éljen majd, ahol majd szeretik és megkapja azt, amit a párja nem adott már meg neki. Ahol boldog lehet.

Mert sok értelme nincs egy olyan kapcsolatban élni, aminek már nincs jövője.

De van, amikor a vágy teljesíthetetlen. Mert ha engem valaki nem szeret, nem akarja, hogy jó kapcsolatunk legyen, akkor felesleges a vágyakozás, mivel semmi nem fog változni.

Aki így gondolkozik, hogy de én akkor is kitartok egy ilyen kapcsolatban, csak mert szeretem a másikat, az szerintem igencsak a kapcsolatfüggőség témakörébe tartozik.

Ha engem nem szeretnek, ha én nem vagyok boldog egy kapcsolatban, akkor nem szükséghelyzet, hogy kilépjek a kapcsolatból, hanem a legjobb döntés, amit tehetek.

Miért éljen az ember boldogtalanul? Csak mert szeret valakit? Majd megszeret az ember mást, aki viszonozza az érzéseit.

És a szerelem előbb-utóbb elmúlik. Főleg, ha a másik olyan viselkedést mutat, ami miatt kiábrándul a szerelmes illető.