Mit tegyek, hogy túltegyem magam azon, hogy eldobtak, mint egy rongyot?

Most engedd át magad annak amit érzel. Most egy feldolgozási szakaszban vagy. Ha erőltetett jókedvet és bulizást akarsz magadnak akkor majd később, váratlanul törnek fel ezek a ki nem élt fájdalmak. Ha fáj a lelked, engedd meg neki hogy most fájjon! A külvilág előtt persze lehetsz más, ha neked úgy kényelmesebb az élet.

Nagyon fontos hogy a méltóságod ne alázd le előtte. Ha eddig megtetted azt bocsájtsd meg magadnak de ne hívogasd és ne alázkodj előtte. Később nagyon megbánnád.

Ha teheted öld az energiád abba hogy szépülsz és nem leépülsz a depiben. Tehát szép ruhák, szoii, fodrász, fogyókúra stb. stb.... Ami neked a szép testet jelenti.

Szívból ajánlom a "Visszaszerzem az exem" könyvet is, még akkor is ha nem szeretnéd visszaszerezni őt.

Munkahelyi légkör milyen? Főnökkel, kollégákkal hogyan jössz ki? Szüleidre, rokonaidra számíthatsz-e mindenfajta értelemben - szükség esetén? Hány éves vagy? Nemed?

Félre ne érts, pusztán jóindulatból faggatózom, hogy a holtpontról kicsit kimozdítsalak. Ha az utánam válaszolók közül valaki felajánlja privátban a segítségét - és neked úgy kényelmesebb - akár levelezhettek is.

Szia!

33 éves nő vagyok, egy 4 éves kapcsolatban, amit nemsokára feladok, mert szintén úgy érzem, át lettem vágva. Szenvedek, mint a kutya, de még mindig jobb lesz így, mint hogy még több évet pazaroljak valakire, aki nem hajlandó velem élni. Sok közös vonásunk van azok alapján, amit leírtál, főleg hogy az én baráti körömben is már mindenki családos, nem érnek rá. Ha van kedved, beszélgethetünk, levelezhetünk, sőt találkozhatunk is, hogy picit jobb kedvre derítsük egymást. Ilyet még sosem ajánlottam senkinek, de hátha ... azt hiszem mindkettőnkre ráférne egy kis pozitív energia ;-)

Akárhogy döntesz, fel a fejjel!

A.