Mit csináljak hogy túltegyem magam rajta?

Július 2.-án meghalt a nevelőanyám, akit nagyon-nagyon szerettem. Azóta sem tettem magam túl rajta, sőt, egyre rosszabb. Nagyon hiányzik, mikor meghalt hetekig csak sírtam, aztán amikor kezdődött az új suli kicsit jobb volt mert elfoglaltam magam, de most januártól megint teljesen kivagyok mintha újra átélném. Nem tudok tanulni sem, pedig nagyon kéne nagyon sokat szeretnék javítani. Ma is itthon maradtam mert sírva aludtam-keltem és apa megengedte de holnap meg már megyek suliba. Ott is mindenki kikészít ezért is akarok javítani hogy majd átmehessek egy normális iskolába szeptembertől... Nem motivál semmi, már nem akarok semmit mert már nincs itt anya, nem dicsér, nem mondja hogy büszke rám. Azt hittem majd ha jön a tavasz jobb lesz, de nem mert közeledünk az évfordulóhoz meg ahogy süt a nap, egyre inkább eszembe jut a nyár meghogy mi történt. Bármit csinálok, bármivel elakarom foglalni magam nem tudom élvezni mert tudom hogy azért csinálom hogy elfoglaljam magam és ne gondoljak rá. Apám sem segít, tiszta "őrült" lett, iszik meg rászokott is a cigire. Hiába beszélünk róla nem változik semmi. Van célom, csak elérhetetlen meg úgy vagyok vele hogy mostmár minek. Barátaim vannak de már lassan elfordulnak tőlem mert folyton depis vagyok (nem is mindig, csak mostanában) Szoktam keresni ilyen túlvilági dolgokat hogy tudjak anyával beszélgetni vagy valami de nem hiszem hogy bejönne. De csak hogy megnyugodjak egyszer...Nem tudtok valamit mit csináljak még? Valami időgyorsító kellene de ha elfoglalom magam már mondtam hogy csak az jut eszembe hogy miért. A tanulásra nem tudok koncentrálni. Bocsánat, ha kicsit össze-vissza lett. Ő volt az egyetlen, aki törődött velem és ha kimegyek a sírjához sem tudok vele beszélni mert iszonyatosan fáj hogy kérdezem és nem válaszol.