Vajon mi a francot csináljak, hogy túltegyem magam rajta?

Kb egy évvel ezelőtt szakított velem életem első barátnője, egy hét hónapos kapcsolat után. Nem csupán szerelmes voltam belé, de egyenesen imádtam. Sajnos a 3 év korkülönbség meglátszott: én 19-20 évesen "gyerek" voltam, ő pedig... Mondjuk úgy, hogy próbálkozott, hogy belém szeressen. Sajnos nem ment, talán ha több időnk lett volna. Ám hibát hibára halmoztam, míg végül egy ártalmatlan vitánk után akkora hülyeséget csináltam, amivel egy életre elvágtam magam nála is, és a családja előtt is. Nem, nem megcsalás, vagy ilyesmi. Egyszerűen elsírtam magam. Rosszkor, rossz helyen. Azóta sem tudtam elfeledni Őt. Hol magamat vádolom, hol reménykedek, hol csak beszélni szeretnék vele... Van, hogy egész nap csak őt "lesem" az utcán, hátha meglátom. Sajnos volt már ebből problémám is, bár vele még nem találkoztam. Tudom, hogy ez már beteges, és ezért kérlek: segítsetek! Bár a szerelem már elmúlt, de a fájdalom és a bűntudat megmaradt, talán örökre? Sok hibámból azóta már kinőttem, de egy új kapcsolatra még nem érzem magam késznek. Félek, hogy életem nagy lehetőségét veszítettem el... Köszönöm. F/21