Hogyan mondtátok meg a szüleiteknek, barátaitoknak, hogy elváltok? (Akik ilyen helyzetbe kerültek. )

A problémáikban az emberek a barátaikkal beszélik meg.

Ha van barátok felé tisztázni kell a helyzetet és bocsánatot kérni a félrevezetésért, elkell mondani nekik mindent őszintén. Az igazság sokesetben segít. (de nem boldogít).

A szüleitek is megfoglyák érteni ha van ok, feltéve ha értelmesen váltok külön, ügyelve a gyerekere és a másik félre is, mert valaha szeretted, minimum a tisztelet akármi is történt.

Hát fokozatosan.

Először csak azt mondanám el, hogy baj van a házassággal.

Biztos akarnak majd segíteni is.

Te is kapsz több szemszögből véleményeket az elmesélt problémáról, Te is bölcsebb leszel.

Nálam nem válás volt, hanem egy hosszú kapcsolat vége. A szülők már beleélték magukat, hogy házasság lesz, és annak a bejelentését várták. Oszt nem az volt. Nekik is úgy tűnt, hogy egyik napról a másikra mentünk szét, miközben már több mint egy éve problémáink voltak, csak nem mutattuk a külvilág fele.

Sima kliséket mondtam, mert én sem akartam kiteregetni a szennyest, hogy hát már egy ideje rosszul álltak a dolgok, magunk akartuk rendezni, próbáltuk menteni, de nem sikerült. Mindenkinek jobb lesz így, mert később csak tönkre tettük volna egymást. Elég sok időt szenteltünk annak, hogy megoldjuk a problémákat, de nem sikerült.

Miket csinált amúgy?

Látod, hogy nem megoldás ez a végletekig való magadban tartás. Nem aszerint bántál évekig a férjeddel és magaddal, ahogyan azt megérdemelnétek. Hát mire volt jó ez? Itt az ideje átgondolni az ösztönös reakcióid helyességét!

Mért véded, mosdatod azt, akit legszívesebben megfojtanál?:)